Értelmezési lehetőségek Egressy Zoltán Százezer eperfájához.
Szöveg
Szerkezete sűrű, számtalan tagmondatból álló zsúfolt mondatok, mindegyik egy-egy gondolategység.  Tele van idézetekkel, rengeteg a beemelt szövegrész, hol egészen rövidek, máskor oldalakon keresztül tartanak – irodalmi idézetek, tudományos fejtegetések, magyarázatok és egzakt törvények, mesék, dalszövegek, mítoszok, zenei utalások, vizuális műelemzések. Már-már zavaró ez a tobzódó kulturális gazdagság, ugyanakkor elkezdjük sajnálni, hogy ez a szépség, az emberiség szebbik oldalát mutató bámulatos világ hamarosan semmivé lesz. 
A tudományos és az irodalmi szöveg összekapcsolása zökkenőmentes, hibátlan és szerintem egészen kivételes a magyar irodalomban.
A mondatszerkesztésben rengeteg humor van, a második tagmondat jól odacsap az elsőnek. A szöveg nagyon is igényli a figyelmünket, ugyanakkor mégis nagyon szórakoztató.
Szerkezet
Feszes, advent négy hete fogja keretbe a történéseket. A szerző azt mondja, kellett valami kapaszkodó, ami gátat és keretet szab a gondolatoknak. Az olvasó úgy érzi, kell valami nem e világi kapaszkodó.
Történet
A regény arról szól, hogy egy óriási vihar után lassan megáll a szél, és megsüllyed a Kárpát-medence. Ez az anomália veszélyes, lassú és végérvényes kipusztuláshoz vezető jelenség, megpróbálhatjuk értelmezni, de befolyásolni nem tudjuk. Csak viszonyulni tudunk hozzá és a regény tulajdonképpen a különböző álláspontokról, a különböző viszonyulásokról szól.
A tudomány – logikus és rideg, de biztosnak tűnik.
A média – félelmetesen pontos, ahogy a regény a média működését bemutatja. Az események tálalása és a rengeteg klisé, amelyek mindenkit arra ösztönöznek, hogy ugyanezekben a klisékben gondolkodjon és feledkezzen el a józan eszéről.
A politika - ellenségkeresés, kifele mutogatás, bűnbak keresés, elkendőzés, titkolózás, külön utak keresése. Nem a problémát próbálja megoldani, hanem azt nézi, mi hoz  politikai hasznot, ha a probléma majd magától megoldódik.
A közhangulat - fosztogatás, tömeghisztéria, menekülés, gyilkosságok.
Az egyén, az egyes ember – egyeseknél még működik valamilyen életösztön!
Hat ember, akiket a szél és az azt követő vihar hozott össze a Margit-szigeti eperfa alatt valamilyen viszonyba kerül egymással, különféle viszonyok alakulnak köztük és az őket ismerő, hozzájuk tartozó néhány személy között. A valamilyen és a különféle már jelzi is, hogy milyenek ezek a viszonyok.  Felületesek, nem tudnak, vagy csak nehezen tudnak egymással beszélgetni, nem tudják értelmezni, mit mond a másik, nincs mélység a kapcsolatokban, nem tudni vágynak-e a kötődésre? Milyenek is főhőseink? Átlagosak, önzők és hiúak, tehetségesek, magányosak, csalódottak, tudnak segíteni a másikon kivéve, ha vészhelyzet van, bizonytalanok, állandóan hezitálnak, csak álmaik vannak, de céljaik nincsenek. Nincs belső tartásuk.
Hőseink sokszor szerelmesek, vagy azt hiszik azok. Sokféle szerelem létezik. Régi szerelem, ami újra fellobban, szerelmi viszony egy idősebb férfi és egy fiatal szingli lány között, válófélben lévő valaha volt szerelem egy gyermektelen házasságban, régi viszonyból időleges szerelemi kapcsolat a halál árnyékában, bimbózó románc, szexualitás egy házasságon belül, szerelmi viszony egy családos férfival, aki nem fog elválni. Talán nem véletlen, hogy a Dalok könyve 111-es verse is kétszer, két fordításban szerepel a regényben. (Weöres Sándor, Faludy György)
Bizonytalanság
Nincs biztonság és bizonyosság. Számomra ez a regény üzenete. Nincs kapaszkodó, az egyetlen biztos dolog a tudomány, de az csak a pusztulásunkat képes megerősíteni, kiutat nem ad. A médiában felsorakozó rengeteg szakértő sem ad megoldást, a politikusok pedig csak magukra gondolnak.
Csak abba a halvány reménybe lehet kapaszkodni, hogy jön a kegyelem és végül csak megmozdul az a kis levélke a fán!
Az egyetlen ember, aki groteszk, a pártállami időket idéző mentési kísérletekbe fog az Barbara, akit leszidnak és ócsárolnak, megaláznak, aki mellesleg áldott állapotban van, gyermeket vár. Ő, telefonálgat az ismerősöknek, megpróbálja biztonságba helyezni őket, a döntéshozók asztaláról lehulló információmorzsák segítségével. Ő a megmentő és gondoskodó Mária, nála látjuk egyedül, hogy az élet értékes.
Üzenet
Politikai pamflet vagy filozófiai mű az élet törékenységéről, az isteni kegyelemről? Nem arról van szó, hogy akarunk-e valamit tenni, hanem arról, mi lesz akkor, ha már semmit nem tehetünk!

Régi beszégetések - Emma Donoghue: A szoba

Emma Donoghue a Szoba című könyve „Mária és a Sátán harca a kis Jézusért” – ahogy az írónő egy interjúban kifejtette. A narrátor az öt éves Jack-Johanan-Jehova ajándéka, aki egy hangszigetelt, a külvilágtól tökéletesen elzárt kerti ház egy szobájában-börtönében él édesanyjával (Ma!-Mary), amíg Húsvétkor fel nem támad és anyjával együtt ki nem szabadul eltemetettségéből. Anyja segíti, akinek egyetlen célja Jack védelme, életének megmentése és kiszabadítása Old Nick-Patás-Sátán fogságából, aki elrabolta, megalázta, megerőszakolta őt és Jack biológiai apja lett. A történet tele van utalásokkal Jézusra, keresztény szimbólumokra, szentekre.
A könyv nagyszerűségét mutatja, hogy a beszélgetés során ráéreztünk a regénynek erre a rétegére, anélkül, hogy ismertük volna ezt az interjút. A kiszabaduláskor, az első ember, akivel Jack találkozik jó keresztény. Gondoskodó, tisztességes és irgalmas. A külvilág, a külső környezet, a valóság inkább jóindulattal, mint elutasítással fogadja anyát és gyermekét. Annak ellenére mondhatjuk ezt, hogy az első találkozás Jack számára ijesztő és fájdalmas.
A regény természetesen azok számára is értékelhető és szerethető, akik nem tartják fontosnak ezt a rétegét. Egy kisfiú különös körülmények közti felnövését figyelhetjük, anya és fia közti szeretetkapcsolatot, azt, hogy hogyan formálták egymás világát a fogság során, és utána. Arról is szól, hogy gyereknevelés rettentően kemény feladat, de a gyerekek energiát adnak, ők nyújtanak vigaszt és ők azok, akik megnevettetnek.
A történet izgalmas és feszült, végig fenntartja az érdeklődést. A regény szakít a hasonló témájú könyvek szerkezetével. A fogva tartottak a regény közepén kiszabadulnak. Innentől kezdve a feszültség nem abból fakad, hogy sikerül-e elmenekülniük, hanem abból, hogyan próbálnak be-, illetve visszailleszkedni az ismeretlen-idegenné vált világba és az olvasó izgatottan várja, ez hogyan sikerül nekik. Az is kérdés, hogy a külvilág, az átlagember hogyan birkózik meg ezzel a különös történettel, hogyan tolerálja, hogyan kezeli azokat a kényes, kívülről nézve túlzó, és érthetetlen helyzeteket, amelyekbe Jack belekeveredik. Jack szocializálatlan, számára problémát jelent egy lépcsősor, nem tudja beazonosítani a tárgyak távolságát, és mindennek nekimegy, megriad hétköznapi és másoknak természetes dolgoktól.
Nagyon érdekes ebből a szempontból a média ábrázolása a regényben. Számos elemzés szerint ez egyértelműen negatív, mi azonban másképp gondoltuk. Jack fejlődésében fontos szerepe van a TV-nek, a rajzfilmeknek. Ugyanolyan fontosak számára, mint a mesék és a könyvek. Segítik az eligazodást saját világában, segítik meghatározni önmagát és később segítenek értelmezni a valós világot is. A TV-nézést Anya gondosan szabályozza! A média a kiszabadulásuk után sem egyértelműen ellenséges. Szenzációhajhász és sokszor értetlen is, de megismerteti Anya és Jack történetét a világgal, hoz egy kis pénzt is a számukra, és szimpátiát ébreszt irányukba. Anya és Jack szerethetők! Anya a felelőtlen (beszállt egy ismeretlen férfi kocsijába) fiatal lány ebben a szélsőséges helyzetben felnő a feladathoz, és helytáll. Hihetetlen erővel, logikus gondolkodással, elszántsággal a semmiből mennyországot varázsolt Jack köré. Megtanítja mindenre, amire képességeiből telik, olyan napi rutint alakít ki, olyan világot varázsol a kisfiú köré, amelyben az biztonságban érzi magát.
Sokat beszéltünk arról, mit is jelent a szoba. Börtön anyának, és az otthon Jacknek. A szoba olyan, mint egy nagy anyaméh, Anya testének meghosszabbítása. A szoba az a hely ahol Jack mindig együtt lehet Anyával, ahol ismeri a tárgyakat, ahol a gyermek mágikus gondolkodása által a berendezési tárgyak megszemélyesülnek, és úgy népesítik be a szobát, mintha élőlények lennének. Számára a szoba az egyetlen hely, ami létezik, az univerzum, a biztonság
Felvetődött a regény nyelvének kérdése is. A gyermeki nyelv „kitalálása” és „megszólaltatása” a könyv nagy erénye. A gyereknyelvi szóképzés és látásmód, a nyelvtani hibák. A bírálók szerint viszont, és ehhez a nézethez csatlakozott az egyik beszélgetőtársunk is, Jack egyszer nagyon hibás nyelvtannal, máskor pedig a felnőttekéhez hasonló szókinccsel beszél, amit az olvasó nehezen tud elfogadni. A jelenlévők közül ezt a jelenséget többen a természetes nyelvfejlődéssel magyarázták, és ezt a folyamatot sokunk szerint nagyszerűen ábrázolta a szerző.
A regényt sokan úgy is értelmezték, mint az anyáról való leválás folyamatának bemutatását. Jelentőséggel bírt ebben a tekintetben a szoptatás, ami először sokunk számára zavarba ejtő volt, bár többen utaltak arra, hogy praktikus okokból a természeti népeknél, a régi paraszti világban nem volt ritka az, hogy az anya sokáig szoptatta a gyermeket. Táplálás, vigasz, intimitás egybe tartozás kötődik hozzá. A történet végén, ahogy elmarad a szoptatás, úgy válik ketté Anya és Jack világa. Megmarad az összetartozás és a szeretet, de létrejön az autonómia, a „mi”-ből „te” és „én” lesz, amit gyönyörűen és megindítóan ábrázol a regény.

A könyv ötletét a valóság adta, jól emlékezhetünk Natascha Kampuschra, aki majd tíz évet töltött hasonló rabságban, vagy a még borzasztóbb Fritzl családra, ahol az apa tartotta saját lányát embertelen körülmények között. Ebben a több mint húsz évig tartó fogságban több gyermek is született, ez volt az ötletadó szituáció, amit az ír származású, Kanadában élő írónő az ötéves gyerek szemszögéből dolgozott fel.
A regényből Lenny Abrahamson készített filmet, és Emma Donoghue saját maga készítette el a forgatókönyvet.
https://www.youtube.com/watch?v=bjvv8wqphMw

A Diavolina a Felnémeti Olvasókörben

 Spiró György Diavolina című regényéről beszélgettünk csütörtökön március 3-án a Felnémeti Olvasókörben. Ember és történelem, ember és hatalom viszonyáról, arról a Gorkij képről, ami tanulmányaink, irodalmi ismereteink, olvasmányaink során kialakult bennünk, és amit ebben a regényben megismertünk. Sűrű és tömény volt egyszerre végigolvasni ezt az alig 200 oldalt, többen elkezdtük, majd abbahagytuk a nevek jegyzetelését. Kiemeltük a regény száraz, érzelmektől mentes stílusát, a regény helyszíneit, azaz az orosz emigráció világát bemutató részeket, a hihetetlenül bonyolult emberi kapcsolatokat, a regény fekete humorát és egyetértettünk abban, hogy bár egyszerre elolvasni nagy figyelmet és koncentrációt igényel, jó visszalapozni és újraolvasni egy-egy remekül megírt oldalt.

Cheryl Strayed: Vadon

2016 első beszélgetésének témája Cheryl Strayed Vadon című regénye volt. A könyv megosztotta a jelenlévőket. Ha egy 10 pontos skálán néznénk a tetszést, akkor a 0 ponttól talán a 6-os, 7-es pontig terjedne az értékelés. A 7-est én adtam.
Mi is volt a baj ezzel a regénnyel? Először is maga a szöveg. Nem irodalmi igényű, lapos, közhelyekkel terhelt, hazug. Nem jobb, mint a futószalagon gyártott, szinte gyorsírással lejegyzett bestsellerek.  A tartalom sem tetszett mindenkinek. Unalmas szenvelgés, csöpögős, hiteltelen önmaga keresés, elfogadhatatlan viselkedés. Nem érezhető a főhős változása, nem értjük, miért nem a családot tartja össze az anyja halála után, miért megy el olyan útra, amelyre sokunknak nincs lehetősége, bár szükségünk talán lenne rá. Ügyefogyottan, nemtörődöm módon, készületlenül pl. rossz bakancsban indul el, bátorsága inkább vakmerőség, az úton lejegyzett élményei érdektelenek, sőt hiteltelenek, megírásukkal nem segít másoknak.  Tudatlannak lenni és ostobán viselkedni sajnos nem nehéz, nekem is sikerült. 30 éve túrázom, többnyire a Bükkben, de jártam többek közt az Országos Kék „ösvényeit”, voltam az Alpokban, a Dolomitokban, mégis két éven keresztül olyan bakancsom volt, ami szisztematikusan tönkre tette a lábam. Az orránál elkeskenyedő, hegymászáshoz való bakancsot vettem a város akkori legjobb és egyben egyetlen túraboltjában. Nem egy számmal nagyobbat, ahogy azt már sokszor tanácsolták, hanem olyat, ami éppen jó volt. Én többnyire csak hétvégén túráztam, így lassan derült ki, mennyire nem jó ez a bakancs. Két évig hordtam, méregdrága volt, és nem volt pénzem másikra.
Sokan saját élettapasztalataikkal, saját lelki kríziseikkel vetették össze a történetet, amelyben ők helyesen, Cheryl pedig helytelenül viselkedett. A kevésbé elutasítóak megemlítették a természet, az út, „az úton levés”, a fizikai megterhelés gyógyító hatását, egyes részletek szépségét, az amerikai vidéket (posta, bolt, üdülőhely, kempingek, a vidéki házuk, a kert) és lakóit bemutató zsánerképeket. Köszönöm az értékeléseket, a hozzászólásokat és természetesen köszönöm és elfogadom a bírálatot is. Azt hiszem ebből a regényből hiányoltuk az az intellektuális teljesítményt, amelyet az eddig olvasott művekben megtaláltunk.
Talán csak John Grogan Marley-ja kapott ennyire negatív kritikát. A Marley és a Vadon hasonlítanak abban, hogy mindkettő életrajzi elemekre épít, a szöveg a többi olvasmányhoz viszonyítva kevésbé igényes, nincs igazi katarzis, és ezek szerint megosztó a tartalma.
Milyen a Vadon az én olvasatomban? Végtelennek tűnő gyaloglás összemixelve a múlt traumáival, amely során intim titkok és bűnök jutnak a felszínre. A történet főhőse Cheryl (eredeti neve Nyland, a Strayed nevet maga választotta), aki 22 éves korában elveszíti az édesanyját. Az anya elvesztése egyben a szeretet elvesztését is jelenti a számára és identitása teljes felbomlását. Úgy védekezik, hogy mindent lerombol maga körül, drogozni kezd, nem fejezi be a főiskolát, egyéjszakás kalandokba menekül, abortusza lesz, házassága tönkremegy.  Amikor már semmije sem marad, már nincs mit vesztenie egy hirtelen ötlettől vezérelve minden ingóságát eladja és az utolsó nyáron összekuporgatott fizetéséből elindul a világ legveszélyesebbnek tartott túraútvonalán a Pacific Crest Traile-en. Egyedül megy, hogy feldolgozza valahogy azt a mérhetetlen gyászt, ami teljesen letaglózta. Nem azért megy, mert valahol - valamikor elveszítette önmagát és most elindul, hogy megkeresse. Cheryl azért lép a túraösvényre, hogy legyen ereje kilépni egy rossz irányú folyamatból. A vadon valóságos, megélt élmény, valódi jelenlét szembeállítva a virtuális élményeket nyújtó civilizációval. Az út, a folytonos le-föl élmény, a monotónia, a megnevezhető fizikai szenvedés, az életveszély és a jelen félelmei, az egyszerű örömök újra felfedezése, a találkozások segítik legyőzni az önsajnálatot. Az ösvényen újfajta intimitásra lel, érzi ANYA jelenlétét, ami segíti őt az elengedésben és feloldja azt a dühöt és haragot, amit az elvesztésekor érzett.
Ezek miatt éreztem a közhelyes mondatokat igaznak és valódinak. Cheryl túl sok mindent cipelt a hátán és túl sok mindent a fejében. Tárgyai (pl. a vietnami emlékkarkötő, a Bob Marley ing, a könyvei és az elégetett lapok) a történet során szimbolikussá váltak, és fokozatosan, ahogy egyre erősebb és magabiztosabb lett, ahogy oldódott a fájdalom el is hagyta őket az út során. Talán sokan azért is voltak ennyire elutasítóak mert úgy értékelték, ügyetlen és direkt a szimbolika, és maga az út sem vált erős szimbólummá. A legjobb szimbólum szerintem abból a madártollból lett, amit az út elején kapott az egyik túrázótól. „Valami korvidáé lehetett – jelentette ki, és egy ujjal finoman megérintette a tollat. – Hollóé vagy varjúé, mindkettő az üresség szimbóluma – tette hozzá rejtélyes hanghordozással. Üresség? – kérdeztem vissza elszontyolodva. – Az jó dolog – bólogatott. – Minden az ürességben születik, ott veszi kezdetét. Gondolj csak arra, hogyan nyeli el egy fekete lyuk az energiát, hogy aztán valami új, valami eleven szülessen belőle.”
Számomra szépek és jól megírtak voltak azok a részek, amelyekben az édesanyjáról, a családról, a család lováról - Ladyről, és a találkozásokról ír. A teljes könyvre már nem futotta az élményanyag, talán egy-egy novellára lett volna elegendő, ezért fulladt ki a végére, amit sokan meg is jegyeztek.
Nagy a távolság a 90-es évek punk, goatrance, több napos bulikat szervező nemzedéke, a nemzedék szabadság élménye és a között, amit a mi 50+ nemzedékünk itt Közép-Európában szabadságként él meg. A regény ezt a távolságot nem tudta legyőzni és ez nem az olvasó hibája.

Chászár Alice: A könyv mint kiadói produktum

Spiró György Diavolina c. könyvére vessünk egy pillantást úgy, mint kiadói produktumra. A könyv egy test, melyben benne rejtezik a lélek, vagyis az író gondolatai, mondanivalója. Nézzük meg most először a testet!
A Magvető Kiadó ismét szépen kimunkált kötetet tett az asztalra. A legjobb kiadói hagyományokat követi esztétikus küllemű könyveivel, jó szakembergárdájával.  Felelős szerkesztő, továbbá műszaki és grafikai szerkesztő értő keze nyomát viseli a kötet.
A Diavolina fedele borítóval is rendelkezik. Ha levesszük a fényes papírból készült borítót, szép fedelet látunk alatta, melynek kötése, színe, felirata kellemes a szemnek.  A fedél és a borító szövege egyforma, jó elhelyezésű, a gerincfelirat jól olvasható a könyvespolcra helyezett könyvön is.  A borítót jó kiadói szakember tervezte, optimális elrendezésűek a borító fülein elhelyezett ismertetők, elöl az író arcképe és munkásságának méltatása, a hátsó fülön műveinek felsorolása. A borító hátán nagyon jó a könyvből kiemelt idézet, mely nem csak érdekes, de kifejezetten kíváncsivá teszi az olvasót Diavolina és Gorkij történetére.
A borító grafikája szoros tartalmi kapcsolatban áll Gorkij a könyvben ábrázolt tulajdonságaival, szeretett szerepelni, élvezte, ha a társaság központja lehetett, megtervezte megjelenését, érdekes egyéniségként ismerték. Ez a színházi előadás utáni jelenet, ahogy kikukkant a függöny mögül és fogadja az ünneplést nagyon jellemző mozzanat. Aki tervezte a borítót, végigolvashatta a könyvet, mert igen találó a grafika. A vörös szín is felhívja a figyelmet a kötetre, legyen az akár egy kirakatban is.
A kötetet kinyitva szembe tűnik a jó tipográfia, a betűnagyság ideális, a papír minősége is jó, nem fényes, nem áttetsző, telt fehér papír, jól olvasható rajta a szöveg. Olvasása közben nem figyeltem föl egyetlen elütésre, sajtóhibára sem, kiváló munkát végzett a korrektor is. A könyv végén a kolofonban a szerkesztők neve és más a könyvre vonatkozó adat megtalálható.
Jó kézben tartani ezt a remekbe szabott könyvet. A Magvető Kiadó új igazgatója, Nyári Krisztián töretlenül viszi tovább a Magvetőtől megszokott magas színvonalat. Ez nemcsak a könyvek formájára, hanem a szerzők kiválasztására is igaz.

Alice küldött pár sort és egy fotót a "Diavolinás" beszélgetésről a szerzőnek. Ezt a választ kapta, kaptuk tőle.

Kedves Alice,

Koszonom a levelet, a kepet. Nagyon orulok, hogy ennyien elolvastak, hogy megbeszeltek. Ezt tekintem igazi sikernek, nem az ilyen-olyan kulfoldi megjelenest.
Jo egeszseget es boldog uj evet kivanok Onnek, Onoknek

Tisztelettel

Spiro Gyorgy


Köszönjük és viszont kívánjuk.
Sok jó könyves beszélgetés reményében kívánok áldott, békés ünnepet vidám, örömteli új esztendőt a hosszú nevű:) "Egy könyv és egy csésze kakaó" olvasóklubbos beszélgetőtársaimnak.

És egy "titok" karácsonyra mindenkinek:) Kláritól

A titok
Jó sorsom úgy hozta, hogy az idei születésnapom egybeesett „tündértanonc” kislányunokám betegségével, ami azért nem volt nagyon komoly, de jó lehetősége volt egy kis cinkos  együttlétnek.
Este érkeztem a távoli városba, hogy másnaptól babyszitter-nagymamaként üzemeljek.
A család reggel szokásos útjára indult: apa-anya dolgozni, a 7éves nagytesó a suliba. Nekünk nem kellett dacolni a kinti viharos széllel, élvezhettük a benti kellemes meleget, na és egymás szeretett társaságát.
Júúúj, de jó, ma nem kell menni oviba, és ráadásul egész nap játszik velem mama!!!
Ez nagyjából így is lett, egész délelőtt játszottunk ezerrel, aztán eljött az ebédidő
Szokásos módon megterítettünk, és elkezdtük az ebédet.
Egyszer csak sokatmondó pillantással néz rám, és „suttogóra” tartja arca oldalán két kicsi kezét, és halkan, hogy ne hallják meg a kóbor tündérek sem, mert, amúgy senki nem volt az egész lakásban rajtunk kívül, -halkan suttogta, miközben várakozóan csillogtak szép szemei: Torta is lesz, mi csináltuk…, de ez titok! Azt mondták, ne mondjam meg, de én nem bírok már titkot tartani.
Mondtam neki hasonló halkan: nem baj kicsim, majd tartjuk ketten! Úgy sokkal könnyebb, igaz?
Miután ezt a nagy terhet megosztottuk, már nem is esett róla szó többé.
Természetesen este a legnagyobb meglepetéssel fogadtam a tiszteletemre tűzijátékkal díszített tortát, és tudjátok, bár diétás volt és nem is annyira szép, mint amit a cukrászdákban lehet venni, de ilyen finomat nem sokan esznek, csak aki tudja a receptet: volt benne sok adag szeretet, és egy nagy- nagy TITOK!
Záradék:
Miután a torta közös elfogyasztása immár felmentett a titoktartás alól, remélem, karácsonyra sok ilyen tortát fogtok sütni, hiszen elárultam a receptet!!!