A könyv annak az aprólékosan részletes és rettentően körülményes néha már-már unalmas taglalása, hogy mi vezetett idáig? Ki a felelős, felelős-e egyáltalán valaki? Mármint Kevinen kívül? És Kevin, aki még nincs 16 éves miben felelős?
Eva és Franklin 30-as, gazdag középosztálybeli értelmiségiek a Reagan-korszak Amerikájában. Eva-nak saját nagyon jól menő cége van. Útikönyveket ad ki (a könyvben a Lonely Planethez hasonlítja a könyvsorozatot) olyan fiataloknak, akik egzotikus régiókat keresnek, és másképp akarnak utazni, mást akarnak látni és átélni, mint a szüleik. Franklin szintén állandóan úton van, az a munkája, hogy filmekhez keres helyszíneket. Mindkettőnek lételeme a szabadság, az utazás.
A könyv nagy erénye, hogy felteszi ugyan a kérdéseket, megkeresi és bemutatja a lehetséges okokat, mindent kiderít, amiről úgy gondolja, magyarázatul szolgálhat, de nem ad választ és nem dönti el helyettünk mi történhetett. Inkább arról van szó, hogy összegyűjti és elénk tárja azokat a családon belüli helyzeteket, terheltségeket, viselkedésformákat, történelmi, intézményi és társadalmi visszásságokat, amelyek ide vezethetnek. Lássuk mik/ kik ezek?
- Eva családja, örmény származása.
Apja halott, anyja depressziós vagy pánikbeteg. Évek óta nem lép ki a házból. Szörnyű, de erről a négyezer éves népről a periodikusan ismétlődő genocídium jut először eszünkbe. Az USA törökországi nagykövete, Henry Morgenthau a következőképpen foglalta össze a 20. század elején történt vérengzésről a véleményét: „Meg vagyok győződve, hogy az egész emberiség történelmében nincs még egy ilyen szörnyű epizód. A múlt hatalmas mészárlásai és üldöztetései az örmény faj 1915-ös szenvedéseihez képest jelentéktelennek tűnnek.” Fontos kérdés, hogy az, amit dédszüleink, nagyszüleink az összes közeli és távoli felmenőnk átélt mennyire van benne a génjeinkben, az idegrendszerünkben?
- Eva személyisége. Eva feminizmusa.
Eva-nak számos autisztikus vonása van. Hárítja az emberi gesztusokat, képtelen az érzelmek kimutatására, sokszor nem jól kommunikál, távolságot tart. Eva női életterve elsősorban a karrierről, önmaga megvalósításáról, önmaga felépítéséről, a cégéről és a munkájáról szól. Eva önző. Élvezni akarja az életet. Nem vágyik gyermekre, semennyi belső indíttatást nem érez. Ezért nem is értjük, miért szül gyermeket. Úgy érzi, ezt várja tőle az a közösség, amiben él? Úgy érzi, Franklin apa szeretne lenni és nem akadályozhatja meg ebben? Talán Franklin elvesztésétől fél? Eva összekeveri a gyermekvállalást a felnőtté válással. Gyermeket kell szülnöm, mert ideje, hogy felnőtté váljak, mondja valamikor a regény során. A gyermekszüléstől azonban nem feltétlenül lesz valakiből felnőtt. Éva akkor válik felnőtté, amikor vállalja a felelősséget és a regény végén, a rendőrautóhoz vezetett Kevin láttán kimondja, amit még soha nem mondott ki: Ő a fiam!
- Eva viselkedése a szülés után.
Eva rideg, csak önmagára figyel, a babától viszolyog. Eva nem szereti ezt a gyereket. Ez minden társadalomban tabu témának számít és Eva sem képes egyedül szembenézni vele. Mindent, amit Kevinről tudunk, Eva-tól tudjuk. Mennyire hihetünk neki? Sokszor elárulja magát, hiszen Kevin a gyerek, ő az anya a kapcsolatban, mégis inkább vetélytársként élete megrontójaként tekint rá. Úgy érzi Kevin elvette tőle azt a világot, amit igazán szeretett. Nem érti, nem érzi, nem tudja, hogy Kevin is egy felfedezni való világ.
Lehet, hogy Eva szülés utáni depresszióban szenved. Szorong és fél. Mindez azért fontos, mert a terhesség alatti illetve a szülés utáni depresszió fokozott stressz ártalmakkal jár a magzatra, illetve a csecsemőre nézve. Az anya depressziós állapota megnyilvánulhat gyermekének viselkedésében, etetési-, szoptatási problémákban vagy abban, hogy a baba elkerüli az édesanya tekintetét. A terhesség alatti vagy a szülés utáni depresszió hatékony kezelése a gyermek egészséges fejlődésének biztosítása érdekében elengedhetetlen. Ha így volt, Eva semmilyen kezelést nem kapott, Franklin pedig magára hagyta.
- Az anyaság.
Nem könnyű megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket a társadalom kimondva kimondatlanul az anya elé támaszt. A felszínes tv-műsorok, a színes magazinok hazug cikkei, a mindentudó szomszédok és minden lében kanál családtagok elhitetik, hogy csak a tökéletes anya a jó anya. Ez nem igaz. Nem lehet mindenki tökéletes anya, talán nincs is tökéletes anya, mert senki sem tökéletes. Elég jó anyának lehet lenni. Loretta Greenleaf, egy törékeny fekete asszony így foglalja össze ezt Eva-nak, mialatt a beszélőre várnak.
„Mindig az anya a hibás, há’ nem? ….Mamának lenni nehéz. Sehol sincsen megírva, hogy előbb legyé’ tökéletes, oszt csak utána essé’ teherbe. Maga biztosan mindent megtett. Há’ nem itt van most is ezen a lepratelepen, egy ilyen szép vasárnap délután.”
- Kevin maga. Gyermekként.
Eva meghatározza és behatárolja Kevin viselkedését. Hogy viselkedhet az, akit nem fogadnak el? Apatikus, tagad, ellentmond. Eva és Kevin tulajdonképpen egyformák. Kevin Eva torz tükörképe. Pszichológusok szerint az anya arca jelenti a tükröt, amelyben a gyermek saját magát látja. Milyen tükör Eva? Eva arcában Kevin nem láthatja meg saját magát, csak saját maga torzképét láthatja. Optimális esetben az anya odafigyelő nézést biztosít a gyermek számára, amely hozzásegíti a saját realitásának kialakításához. Az anya arca a csecsemő énje elé állít tükröt, úgy, hogy elismerést sugároz. Az anya válaszkészsége határozza meg a gyermek fejlődő identitását, tehát az anya minden identitás forrása. Talán itt van egy olyan fontos momentum, ami segíthet megfejteni a történteket. Kevin identitása eltorzult, hiszen nem kapott elismerést. Úgy érezhette valamit tennie kell, hogy kivívja az áhított elismerést és elfogadást. Valami nagy dolgot kell véghezvinnie. Talán meg kell ölnie néhány embert…
- Kevin maga. A kamasz Kevin.
Kevin nagyon okos és nagyon manipulatív kamasszá érik. Ki akar tűnni, más akar lenni, mint a többiek. Kevin tudatosan készül, előgyakorlatokat és előtanulmányokat végez. Próbálgatja az erejét. Kevin egyedül Eva figyelméért harcol, érzi, hogy Eva erős jellem ugyanakkor gyáva. Kevin megmutatja, hogy ő bátor. Kevin nem azért gyilkol, mint a többi fiatalkorú iskolai lövöldöző, aki a regényben megjelenik, és akikből túlságosan sok van. Kevin trófeákat visz, olyan diáktársai életét, akik valamiben kitűntek, tehetségesek voltak, olyan tanár életét, akinek számított, és aki átlátott rajta és egy szegény, nyomorult páriáét, aki nem számított! de éppen ott volt.
Ha görög tragédiaként olvasnánk a könyvet, és megfelelő érzelmi távolságot tudnánk tartani, azt mondhatnánk, hogy az első szülött fiú áldozatot mutat be, eltakarítja azokat, akik útban vannak és így helyreállítja megrendült kapcsolatát az anyjával. Mintha a fiú egész élete arról szólna, hogy kifürkéssze, mit akar az anya, mintha egész életében arra készülne, hogyan vívhatná ki az anya elismerését. Talán nem véletlen, hogy Kevin nem az apja, hanem az anyja nevét viseli. Az anya elfogadja az áldozatot. „A könyvespolcon a Robin Hood egy példánya hever. És mindketten tiszta lappal indulunk.”
- Franklin.
Akit Mr. Plasticnak hívnak. Plasztik, műanyag. Franklin sablonos és erőltetett. Ő is csak magára figyel, sosincs otthon. Ő nem adta fel azt a munkát, amit szeretett. Saját érzéseit tolja előtérbe, azokat a társadalom által elfogadott, szokványos, de kettőjük viszonyában üres apa-fiú kapcsolatokat, amelyeket a legrosszabb és leghiteltelenebb amerikai filmekben látunk. Tunyaságát, megalkuvását, a problémáktól való elfordulását Kevin egy nyíllal jutalmazza majd.
- Eva és Franklin - mint család.
Nem működik túl jól. Nem arról van szó, hogy nem szeretik egymást. Az elköteleződés nem érződik, egymás tisztelete és mély ismerete, az egymásra figyelés. Nagyon úgy tűnik, hogy házasságuk esetleges. A levelek az események után születnek, amikor egy meggyötört és bűntudattól sújtott Eva a történtek után tőle szokatlanul sok érzelemmel fordul az akkor már halott Franklin felé. A levelekkel ugyanakkor megpróbálja meghatározni azt is, mik azok a hibák, bűnök, amit ő követett el és mik azok, amiket Franklin. A családhoz tartozik még egy kis áldozat, a szerencsétlen Celia is. Ő Kevin ellentéte. Nem túl okos, túlérzékeny, engedelmes, isteníti a bátyját, mindenkit szeret. Házi kedvenc státuszban van a családban, nem több mint egy kiskutya vagy kiscica. Apja nem tud mit kezdeni vele, az anyja azon ügyködik, hogy megvegye neki azt a valamit, amit éppen szeretne… mint egy új labdát vagy más játékot, esetleg a nagyon szeretett jutalomfalatot… És kiszolgáltatja Kevinnek, megint nem figyel eléggé… Fel kell tennünk a kérdést, hogy a szeretetkötelék magától értetődő-e egy családon belül? Meg kell kérdeznünk, hogy a szülői szeretet magától értetődő-e?
Látnunk kell, hogy a látszólag ideális családban a problémákat a szőnyeg alá söprik. Az anyagi jólét, a gondtalanság mögött örömtelenség, és álságosság van. Érdekes az is, ahogy Eva állandóan bírálja azt a társadalmat, amelyben él, és amelynek ugyanakkor minden elérhető és felkínált javát elveszi. Cégével mindig olyan egzotikus helyekre megy, amelyek romlatlan és tökéletes, élhető, példaszerű országoknak tűnnek, bár csak pár hetet tölt ott és így csak felszínesen ismerheti. Maga Eva is felszínesnek tűnik. Okos üzletasszony, az amerikai életforma nagyhangú leszólója, művelt és kulturált, de nem képes családja összetartó erejévé válni. Nem látunk olyan célt, ami az életüknek mélyebb értéket adhatna, és amihez Kevin igazodhatna.
- Eva és Kevin egyetlen meghitt időszaka az, amikor Kevin beteg lesz és Eva felolvas neki a Robin Hoodból. Ironikus, hogy a leszámolás eszköze is a családi ajándék íj lesz. Azon a csütörtöki napon Kevin Eva-t is eltalálja. Az is kérdés, hogyan lehetséges egy 16 év alatti kamasz számára emberi élet kioltására alkalmas íjat és nyilat ajándékozni?
- A társadalmi környezet
a, Jog és igazságszolgáltatás
Hogy lehet az, hogy egy elkövető 7 évet kap családirtásért és kilenc idegen ember megöléséért csak azért mert pár nap híján még nem nagykorú?
b, Az iskolarendszer
Az az iskolarendszer teljességgel alkalmatlan, amelyben egy igen okos, de manipulatív diák hazugságai komolytalan mégis veszélyes, megrázó, ostoba, igazságtalan és gonosz fegyelmi tárgyaláshoz vezetnek egy szánalmas, magát megvédeni képtelen tanerő ellen.
c, 15 perc hírnév
Érthetetlen az az igyekezet, ahogy a média hatására valaki, bármi áron, sokszor egész addigi életét romba döntve, jövőjét kockáztatva, mások életét semmibe véve a figyelem középpontjába akar kerülni. Az sem baj, ha ez csak pár percre sikerül, mert már elérte élete nagy célját.
d, Pszichológia
Prosac, prosac, prosac… A csodaszer, ami majd megnyugtat és megoldja a problémákat. Főleg, h tiniknek adjuk.
e, A fegyvertartás engedélyezése
Hogyan lehetséges, hogy bárki, - köztük gyerekek, kamaszok, fiatalkorúak olyanok, akik tetteik súlyát képtelenek felmérni, vagy nem is akarják ezt megtenni – viszonylag könnyen fegyverhez juthatnak.
És van még egy nagy kérdés, amin elgondolkodhatunk. Az ember gonosznak születik vagy azzá lesz? Eva teremtette a szörnyeteget, vagy Kevin a születésétől fogva szörnyeteg volt? A legújabb kutatások szerint génjeink jobban meghatároznak bennünket, mint eddig gondolták. „Maga a faj – jobb híján – Isten műve. Én a magam részéről úgy érvelnék, hogy az egyes veszedelmes gyermekek megszületése is Isten műve, de hát erről szól a perünk is.”- mondja Eva. Eva, az ellenőrizhetetlen és megbízhatatlan narrátor/levélíró folyamatosan utal arra, hogy Kevint mások sem tudják elviselni, mások is gonosznak és elvetemültnek látják kiskorától kezdve.
Van-e mentség Kevin számára, felmenthető-e azért, mert az édesanyja nem fogadta el őt? Természetesen nem, Kevin bűnös tömegmészárlásban. És szerencsére nem lesz mindenkiből tömeggyilkos, aki nem ideális vagy legalább elég jó családban nő fel.
Van-e lehetséges kiút kettőjüknek ebből a helyzetből? Talán van, bár azt, hogy milyen lesz ez az út, nem tudhatjuk, és nem is nagyon szeretnénk elképzelni. Eva rátalál az egyetlen helyes viselkedésre ebben a helyzetben. Olyan viselkedésre, ami az olvasóban tisztelet ébreszt iránta. Anya lesz. Fia mellé áll, szembenéz a helyzetével és osztozik a bűnben. Talán Kevin zavart félmondata a bűntudat útjára való rálépést, a történtekkel való szembenézést, valamiféle belátást jelent. Talán azt, hogy amit az anyja szeretetéért vívott harcban igaznak és jogosnak, hőstettnek vélt nem volt az.
„Amikor búcsúzóul megöleltem, gyerekesen belém csimpaszkodott, amit tulajdonképpeni gyermekkorában sohasem tett meg. Nem vagyok benne biztos, hiszen a kabátom feltűrt gallérjába motyogta bele, de szívesen hiszem, hogy azt nyögte ki: sajnálom. Megkockáztatva, hogy jól hallottam, én magam jól érthetően annyit mondtam: Én is sajnálom, Kevin. Én is sajnálom.”
A Beszélnünk kell Kevinről nyomasztó, felkavaró, sokrétű és nagyon elgondolkodtató regény. Legintimebb viszonyainkról, érzelmeinkről, szeretetkapcsolataink őszinteségéről szól egy szélsőséges történet keretében Arról, tudunk-e, akarunk-e áldozatot hozni, egy gyermekért, és ha nem tudunk, akkor feltehetően még nagyobb áldozatot kell majd hoznunk.
