Eberhofer és a többiek - Rita Falk: Télikrumpligombóc

Franz Eberhofert, a nagyvárosi zsarut büntetésből száműzik szülőfalujába körzeti megbízottnak. Itt éldegél a süket, bolti akciófüggő Nagyival, Baetles rajongó apjával és Ludwiggal, a rendőrkutyával teljes unalomban, hiszen Niederkaltenkirchenben emberemlékezet óta nem történt semmiféle bűntény. Ám Franz nyomozóösztöne feltámad, mikor az egyik helybéli család tagjai egymás után halnak meg fura balesetekben. Bár a dupladoktor (fül-orr gégész és rendőrségi pszichiáter) Spechtl és a bíró szerint is csak Franz bolondériája a bűntények feltételezése, régi társával, Rudival nyomozni kezd.
Kiknek nem ajánlom? Akik féktelen izgalmakra, váratlan fordulatokra, véres krimire vágynak. És kiknek ajánlom? Akik szeretnek remekül szórakozni egy nagyon jó humorú történeten. Hamish Macbeth rajongóknak. Azoknak, akiket érdekel a kis bajor falvak hangulata, ahol mintha megállt volna az idő, és azoknak, akik szeretik a jó, zsíros, nehéz bajor ételeket, amelyeket Nagyi receptgyűjteménye alapján meg is főzhetnek.
A regényben olyan karakterekkel találkozunk, akikkel okvetlenül összefutottunk már, ha éltünk vagy vendégeskedtünk falun. Wolfi, a kocsmáros, Simmerl a hentes és a többiek, no meg maga Franz, aki  igazi bajor nyárspolgár (nem szeret nyaralni, mert Törökországban túl sok volt a török, Mallorcán meg drága a bajor sör)
Egy kis ízelítő:
– Friss a hurka? – kérdezem szelíden.
– Frissebb már nem is lehetne. Ma hajnalban döglött bele a disznó a vérmérgezésbe, amit a májráktól kapott.
– Ma hajnalban? Akkor tényleg nem lehetne frissebb. Három szálat, mint mindig.

Üdvözlégy Mária - Andy Weir: A Hail Mary küldetés

Ryland Grace a Föld utolsó reménysége. Tizenkét fényévnyire a Földtől egy űrhajón úgy ébred fel, hogy nem emlékszik a nevére, kilétére vagy arra, hogy miért van ott. Két társa meghalt, az emlékezete lassan visszatér és arra a felismerésre jut, hogy meg kell akadályoznia, hogy egy titokzatos intergalaktikus űrmikroba elhomályosítsa a Napot, és elpusztítsa az emberiséget. Nem nagy ügy igaz?
Miért érdemes elolvasni ezt a könyvet? A töretlen optimizmusáért, a humoráért és azért mert felmagasztalja a feladat iránti elkötelezettséget. Arról beszél, hogy alapvetően a szeretet és kedvesség teremtményei vagyunk mi emberek. Nem születtünk eleve gonosznak, és össze tudunk fogni ha nagyon muszáj. Mert szerethetők karakterek és mert Andy Weir emészthető teszi a tudományt a nem tudományos műveltségű emberek számára is.
És mert nagyon szórakoztató...

Klara a robot - Kazuo Ishiguro: Klara és a nap

Ismét egy nagyon szép, mélyen megindító disztópia, amely két témát feszeget. Hogyan fogunk viszonyulni a humanoid robotokhoz, mire lesz képes a mesterséges intelligencia? A kérdés súlyát még nem érezzük, de ha nem pusztítjuk el az elkövetkezendő években magunkat, minden bizonnyal az emberiség legfontosabb etikai kérdése ez lesz. Filmrajongók emlékezhetnek például a Szárnyas fejvadászra Ridley Scott filmjére, melynek alapjául a nálunk kevésbé ismert Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elekktonikus bárányokkal című regénye szolgált, valamint Stephen Spielberg A.I. Mesterséges Intelligencia című alkotására. Mindkét mű talán hatással volt Ishiguro-ra is vagy ugyanazokat a kérdéseket fogalmazta meg ebben a különös regényben: mitől vagyunk emberek, hol a határ, mi az alapvető különbség köztünk és egy nagyon okosra programozott, mélyen empatikus, tanulékony és elemző, szeretetre méltó, mindig szolgálatkész robot között? Mi vajon mire vagyunk programozva és ki, mi a mi programozónk, életünk középpontja, ha van ilyenünk?

Állatok és emberek - Híres állattörténetek (A világirodalom remekei)

Gyerekoromtól imádom az állatos történeteket, saját állatom nem lehetett, nem engedték a szüleim, mert féltek, hogy elkapok valamit…beteges kisgyerek voltam. Óvodás koromban anyukám olvasott fel nekem állatosat és mást is és én mindig megkérdeztem, hogy ugye nem fog meghalni a végén. Az első nagy könyvélményem állatos kategóriában a Dzsungel könyve volt, ezt már önállóan olvastam. Amikor befejeztem kis idő múlva kezdtem elölről, mert mindig voltak részek, amikre nem emlékeztem. A „farkad hátul lelóg fiam”-at olyan viccesnek találtam, hogy szállóigét csináltam belőle a családban. Az állattörténeteket azóta is szívesen olvasom, úgy is mint volt „cicamama” illetve gyakorló kutyás gazdi. A vidámakat szeretem, ahol nem hal meg senki, nem szenved senki. A James Herriot regényeket például, de végigolvastam Fekete István összes állatregényét is. Persze az állatregények mindig az emberekről szólnak, gondoljunk Déry Tibor Niki-jére, amely a magyar irodalom egyik csúcsa, de talán a világirodalomé is. Nemrég került a kezembe A flandriai kutya, Marie Louise de la Ramée szép és szomorú kisregénye, minden idők első kutyaregénye, amely 1872-ben jelent meg először. Ez a válogatás a világ és a magyar irodalom klasszikus állattörténeteiből mutat be néhányat, szám szerint 20 történetet. Vannak ismertebbek, de többségük kevésbé ismert, mint például Csáth Géza zseniális novellája A kutya vagy Kaffka Margit A madarunk-ja, amin talán sírhatnánk először, ha nem lenne olyan szép, hogy inkább mégis mosolyognánk a végén. Egy-egy történettel képviseltetve van Krúdy Gyula, Maugham, Móra és Mikszáth, Örkény és Kipling. És persze Edgar Allan Poe is, akit nem lehet kihagyni egy ilyen válogatásból még akkor sem, ha most nem arról a madárról van szó, amelyik egyszer egy bús éjféltájon megjelent, és a kitárt ablakon keresztül belépdelt a szobába állandósítva a reménytelen és kétségbeesett hangulatot, ami nem múlhat el „soha már”. Érdekes válogatás, bár nem tudjuk ki szerkesztette, nincs feltüntetve a kötetben, amely a Kossuth Kiadónál jelent meg. A történetek szereplői mellett mi, emberek, gazdák vagy szemlélők vagyunk a főszereplők. A kedveskedő, aranyos és cuki állatos történetek kizárólagos kedvelőnek nem fog tetszeni ez a válogatás, de mások néhány igazi csemegére lelhetnek.

Franciaország önéletrajza - Annie Ernaux: Évek

 

Egy hivatásos forradalmár, örök elégedetlen, lázadó útkereső, balos értelmiségi, elvált, két fiú édesanyja, aki a regény végén szakít 40 évvel fiatalabb szeretőjével és tűpontosan összefoglalja és megmagyarázza mi volt a célja a könyv megírásával és ezt a célt milyen módon szándékozta elérni.
Hihetetlen ez a regény, amit egyesek szerint nem is nevezhetünk regénynek, hiszen nincs benne történet, nem más, mint annak a felsorolása, hogy saját életének 80 éve alatt mi történt Franciaországban, hogyan változott az élet, hogyan változtak az emberek, a közgondolkodás és hogyan változott ő ebben a világban.
Önmagáról egyes szám 3. személyben ír, hosszabb időközökben készített fotók adják a regény szerkezetét, ezek segítségével tagolja az időt és tart rövid értékelést épp aktuális önmagáról és a fotót körülvevő világról. Ernaux elmondja mit gondol az egyházról, a közoktatásról, a szexualitásról, a fogyasztói társadalomról, az AIDS-ről, a feminizmusról, a bevándorlásról, a terrortámadásokról, a technikai változásokról, családról, anyaságról, nyugdíjazásról, politikáról, 68-ról. De Gaulle-t nem kedvelte, Sarkozyt gyűlöli, de Miterrandról sincs nagy véleménye. Van egy álma, mint Martin Luther King-nek, híres beszédében, de míg M.L.K. álma konkrét, Ernaux-é homályos. Ő úton szeret lenni, magát a küzdelmet szereti, a lázadást valami ellen és homályos marad az, amiért küzd. Talán a legpontosabban akkor fogalmaz, amikor erkölcsi alapon álló kormányzást sürget, jelentsen ez bármit is. Mert nem tudjuk mit jelent…Ahogy azt sem tudjuk mennyi az önéletrajz és mennyi a fikció, a abban, amit saját történetéből felvázol. Nekem sérült, boldogságra képtelen embernek tűnik.
Miért tetszett mégis az Évek? Mert különleges összefoglalása egy korszaknak, egy történelmi korszak egyéni hangú megjelenítése, ahogy a Nobel-díj bizottság értékelésében olvashattuk. Mert saját magunkra ismerünk a sorokban. Ez nálunk is így volt, kis fáziskéséssel, de mi is átéltünk valamilyen módon mindent, amiről ír. Hogy csak Brigitte Bardot színésznőt említsem, akiről én gyerekként nem tudtam ki is ő, kezdetben csak a B.B. monogramot ismertem, mint a romlottság, szabadosság, valami kimondhatatlan eltévelyedés, titkos bűn szimbólumát. Visszatekintve ez a viszolygás és gyűlölet érthetetlen és nevetséges. Nagyot változott a világ….Mert gyönyörűen és érdekesen ír egy száraz témáról, néha egészen költőiek a sorai. Mert számomra megkapó, ahogy az emlékezetről ír. Hová lesznek az emlékeink, ha mi már nem leszünk…talán benne lesznek mindannyiunk kollektív emlékezetében?