A Stoner és egy Shakespeare szonett

A nyári szünet előtti utolsó beszélgetésünkön John Williams Stoner című könyve volt a téma. A regényről később írok, most csak annyit, hogy a főszereplő egyetemi professzor kutatási területe a középkori hagyomány Shakespeare költészetében. Alíznak (Chászár Alíz) erről eszébe jutott Kiss Judit Ágnes parafrázisa Shakespeare 75. szonettjére. Jó mulatást!

Shakespeare: 75. szonett. /Szabó Lőrinc fordítása/
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Kiss Judit Ágnes:
XXII. századi szerelmes versek
Hétezerötszázadik szonett

Az vagy nekem, mi gépeknek a power,
Mi bőr alatt az identity chip,
S ha megjelenne itt egy másik fószer
Bevenni szíved adótornyait –
Mint full komfortos háztartási rendszer
Egy beázástól – összeomlanék,
S nem volnék más, csak szelektíven gyűjtött,
Recyclingra nem kóser hulladék.
Mint egy zacskó chips ízfokozó nélkül,
Csak fűrészpor az élet nélküled.
Hisz tudjuk, mindnyájan elalszunk végül,
Mint meetingen, ha nincs pisiszünet.
Pit Bull energy drinkem vagy nekem,
Hadd kortyoljalak, édes szerelem!

Szabó Magda "macskás":)

Kincset találtam egyik szombat reggeli műszak kezdetén pakolás közben, a könyvtár kölcsönző részlegében.
Szabó Magda Örömhozó, bánatrontó: levelek a szomszédba című kötetét, amit nem ismertem eddig. A leveleket Szabó Magda írta a szomszédban lakó Schrott házaspárnak illetve Pomogáts Béla macskáinak Évuka cica és Szobotka Konstantin alezredes nevében. A leveleket az örökös, Tasi Géza állította össze és adta közre a Schrott házaspár segítségével Szabó Magda hagyatékából. Köztudott, hogy Szabó Magda milyen mélységes szeretettel, megértéssel és tisztelettel fordult minden élőlény felé, különösen szerette és segítette az elárvult, elkóborolt állatokat. Amikor Szabó Magda és Szobotka Tibor elutazott, cicájuk Évuka gyakran vendégeskedett a Schrott házaspárnál és cicájuknál, Piszekandúrnál. Schrott Tibor egy pallót épített a két erkély közé, Évuka ezen át közlekedett a szomszédba. És hogy milyenek ezek a levelek? Itt van egy kiragadott közülük:
Kedves Néni és Bácsi,
rettentő hírt tudatok: leestem az ablakpárkányról! Épen a Nénihez siettem át, amikor gazdám kiloccsintott egy pohár vizet a diófára, s úgy megijedtem a zajtól, hogy megcsúsztam és hármat szaltózva a levegőben, lezuhantam a Mezei néniék ablaka elé. Gazdám visított, s rohant ki a lakásból, hogy összeszedje törött tagjaimat, de ekkorra én már üvöltve, bőgve, és akkorára dagadt farokkal, mint egy kéményseprő bácsi seprője, az ajtó előtt álltam. Hazafutottam, s így kiderült, hogy holott nem járok le, tudom, hol lakunk.
Nincs semmi bajom, hál'istennek, de az idegeim rettentő állapotban vannak, nem nagyon merek már semmit, ezért járok át ritkábban. Tessék részvéttel gondolni rám!
Kezüket csókolja a szomorú:
Évuka
Sokat elárulnak ezek a levelek Szabó Magdáról. Melegség, finomság, humor és játékosság van a levelekben. Érdekes, hogy bár csak baráti gesztusnak, vicces és vidám "társasági" levelezésnek szánta, a levélanyag egy kötetbe szerkesztve, fotókkal és rajzokkal kiegészítve mégis az életmű teljes jogú részévé vált. Árnyalja és kiegészíti azt a képet, amit Szabó Magdáról a regényei, életrajzi adatai, önéletrajzi regényei, interjúi alapján tudunk.