2017. május 19., péntek

Isten éltessen Kati!



                            
Egyik kedves beszélgetőtársunk, most ünnepli 70. születésnapját. (Nyugodtan letagadhatna 10 évet!)
Ebben a szép versben összegezte azokat a gondolatokat, azokat az érzéseket, amelyek az évforduló kapcsán foglalkoztatják.
Fogadjátok szeretettel és kívánjunk neki boldog évfordulót, további szép verseket és írásokat és azt, hogy még sokáig beszélgethessünk együtt könyvekről, irodalomról egészségben, békességben, örömteli módon.



 Születésnapomra /70/


                   Az élet, csak egyszer esik meg veled,
                   S tudd azt, hogy sohasem kétszer.
                   A jó és rossz pillanatok, mint a vízgyöngyök,
                   Időtlenül peregnek, futnak szerte széjjel.

                   A hosszú élet oly hamar eliszkol.
                   S  hogy végül megtérül e tévútjaink ára,
                   Hogy csalódás sós íze lesz-e az utolsó,
                   Vagy belenyugvó béke édes aromája.

                   Alattad elfogy a föld, feletted elfogy az ég.
                   Naponta többször magaddal szembe szaladsz.
                   De ha a tükörben pillantásod állod még,
                   Bízvást reméld, egy ideig még megmaradsz.

                   Mindig így volt ezzel aki élt és aki él.
                   S ha a pillanat-mit félsz- téged is elér,
                   Ne félj, ha lelkedben üvöltve, ijesztve zúg,
                   Tudni fogod, ha a végzet az, mi füledbe súg.

                   Ki hordozza a múltunk, akik voltunk?
                   Ki fogja hálójába a fogyatkozó fényt?
                   Ki libbenti égig a lélek háborgó vizét?
                   Meddig s merre visz a borzongató szél?

                   Mindig ugyan az lesz, ami most van.
                   Emberségünk belülről égő, önmagányi fény.
                   A visszhangos homály néha fel-fel csillan,
                   Mint csillaghullás, az idő tenyerén.



                                                        
                                                                            Kapuvári  Katalin
                                                                                   2017

2017. május 3., szerda

Kirándulás a szórakoztató irodalom világába, egy gasztrokrimi (Rita Falk Télikrumpligombóc) és egy kevésbé sikerült kutyás (Steven Rowley: Lily és a polip) - Chászár Alice írása



Lektűrökkel ismerkedtünk

Utóbbi két olvasmányunk ebbe a kategóriába tartozott. A szórakoztató, könnyű olvasmány is lehet jó irodalmi mű, lehetnek esztétikai értékei a megformálás stílusában vagy a megjelenítő erőben. Egy krimi, egy jó szerelmes- vagy kalandregény élvezetes olvasnivaló lehet. A lektűr irodalmi értékei igen változóak, azonban elvezethet az igazi irodalom olvasásához is. Esetleg az irodalmi művek olvasása mellett pihentető, kikapcsoló szerepe van. Vannak jó lektűrök, de ez a két könyv nem igazán volt ilyen.

Télikrumpligombóc
Bár német nyelvterületen nagy sikere van a szerzőnek és ennek a könnyed hangvételű kriminek, mely a gasztroirodalomhoz is sorolható, mivel a nagymama receptjei is feltünedeznek benne, többünk tetszését nem nyerte el. A falusi rendőr kalandjai, környezete, a falu élete és a nyugalmas mindennapokban bekövetkező rejtélyes bűnügy leírása egy kicsit szint alatt maradt. Humora nem igazán jó humor, olyan dumaszínházi poénok vannak benne. A könyv vége pedig eléggé „leül”. Ami jó volt benne, azok a receptek, a téli krumpligombóc, az ízletes sült hús és egyebek… Nem csoda, ha a család és a falu népe sokat és jól eszik!

Lily és a polip
Egy beteg kutya és gazdája a könyv főszereplője. A kutyás történetek kedvelőit meg is ragadhatta volna a történet, ha nem lenne az egész „túlírt”, amitől szinte unalmassá, vonatottá vált a szöveg. A daganatos beteg és elvesztett Lily nevű kutya és gazdája, aki a betegség lefolyása alatt bizonyos jellemfejlődésen megy át,  sokkal több írói lehetőséget is tartalmazhatott volna. Erre utalt az is, hogy olvasóklubunk két tagja, sokkal szebb, jobban megírt példát hozott el. Déry Tibor: Niki c. kisregényét és Hjalmar Söderberg svéd író rövid történetét.

Alice Munro: Drága élet - Chászár Alice hozzászólása



Gondolatok  Alice Munro stílusáról

Egész életművére jellemző a témaválasztás és a stílus egységessége. Témaköre a kisvárosban vagy a farmon élő emberek és környezetük, melyet tűpontossággal ábrázol.
Bizonyos fokig zárt világ ez, a protestáns hitben élők egymást és önmagukat figyelik. A mindennapok rítusában élve hősei hibáznak, elbotlanak, megbocsátást nyernek vagy bűnhődnek hibáikért. Inkább térképezés ez, mintsem lélekrajz. Cselekvéseiken és mondataikon keresztül következtethetünk lelkük rejtelmeire.
Munrót hiperrealistának is nevezik. Képszerűen jeleníti meg hőseinek környezetét, aprólékos, éles képet rajzol, legyen szó  lakásról, farmról, utcaképről stb., mindennek jelentősége van a történet szempontjából, hiszen a szereplők életéhez tartoznak. Nem engedi fantáziánkat elkalandozni, annyit kell látnunk, amennyit meg akar mutatni.
Munro sokáig formálgatja, csiszolja írásait, mire elnyerik végső formájukat. Nincs szószátyárság, felesleges cikornya, mondhatjuk, hogy szikár szöveget állít elő. Ez a lecsupaszított textus azonban nagyon sokat közöl az olvasóval.
Hősei főleg nők, az ő szemükkel látunk. Nem mondható el, hogy színes, változatos az életük, sorsukat nem ők irányítják, az események csak megtörténnek velük, s azokért vagy bűnhődnek, vagy feloldozást nyernek. A férfialakokat sem jellemzi az író, cselekedeteiken keresztül következtethetünk jellemükre.
Munro írásai kezdettől fogva azonos minőséget képviselnek, nincsenek pályafutásában hegyek-völgyek, egész életművére jellemző a tökéletességig csiszolt munka.
Magyar fordítója, Mesterházi Mónika szintén kiváló munkát végzett, bravúrosan ülteti át magyarra Munro írásait.   
A Drága életet olvastuk, de kedvem támadt más könyveit is elolvasni.