Értelmezési lehetőségek Egressy Zoltán Százezer eperfájához.
Szöveg
Szerkezete sűrű, számtalan tagmondatból álló zsúfolt mondatok, mindegyik egy-egy gondolategység.  Tele van idézetekkel, rengeteg a beemelt szövegrész, hol egészen rövidek, máskor oldalakon keresztül tartanak – irodalmi idézetek, tudományos fejtegetések, magyarázatok és egzakt törvények, mesék, dalszövegek, mítoszok, zenei utalások, vizuális műelemzések. Már-már zavaró ez a tobzódó kulturális gazdagság, ugyanakkor elkezdjük sajnálni, hogy ez a szépség, az emberiség szebbik oldalát mutató bámulatos világ hamarosan semmivé lesz. 
A tudományos és az irodalmi szöveg összekapcsolása zökkenőmentes, hibátlan és szerintem egészen kivételes a magyar irodalomban.
A mondatszerkesztésben rengeteg humor van, a második tagmondat jól odacsap az elsőnek. A szöveg nagyon is igényli a figyelmünket, ugyanakkor mégis nagyon szórakoztató.
Szerkezet
Feszes, advent négy hete fogja keretbe a történéseket. A szerző azt mondja, kellett valami kapaszkodó, ami gátat és keretet szab a gondolatoknak. Az olvasó úgy érzi, kell valami nem e világi kapaszkodó.
Történet
A regény arról szól, hogy egy óriási vihar után lassan megáll a szél, és megsüllyed a Kárpát-medence. Ez az anomália veszélyes, lassú és végérvényes kipusztuláshoz vezető jelenség, megpróbálhatjuk értelmezni, de befolyásolni nem tudjuk. Csak viszonyulni tudunk hozzá és a regény tulajdonképpen a különböző álláspontokról, a különböző viszonyulásokról szól.
A tudomány – logikus és rideg, de biztosnak tűnik.
A média – félelmetesen pontos, ahogy a regény a média működését bemutatja. Az események tálalása és a rengeteg klisé, amelyek mindenkit arra ösztönöznek, hogy ugyanezekben a klisékben gondolkodjon és feledkezzen el a józan eszéről.
A politika - ellenségkeresés, kifele mutogatás, bűnbak keresés, elkendőzés, titkolózás, külön utak keresése. Nem a problémát próbálja megoldani, hanem azt nézi, mi hoz  politikai hasznot, ha a probléma majd magától megoldódik.
A közhangulat - fosztogatás, tömeghisztéria, menekülés, gyilkosságok.
Az egyén, az egyes ember – egyeseknél még működik valamilyen életösztön!
Hat ember, akiket a szél és az azt követő vihar hozott össze a Margit-szigeti eperfa alatt valamilyen viszonyba kerül egymással, különféle viszonyok alakulnak köztük és az őket ismerő, hozzájuk tartozó néhány személy között. A valamilyen és a különféle már jelzi is, hogy milyenek ezek a viszonyok.  Felületesek, nem tudnak, vagy csak nehezen tudnak egymással beszélgetni, nem tudják értelmezni, mit mond a másik, nincs mélység a kapcsolatokban, nem tudni vágynak-e a kötődésre? Milyenek is főhőseink? Átlagosak, önzők és hiúak, tehetségesek, magányosak, csalódottak, tudnak segíteni a másikon kivéve, ha vészhelyzet van, bizonytalanok, állandóan hezitálnak, csak álmaik vannak, de céljaik nincsenek. Nincs belső tartásuk.
Hőseink sokszor szerelmesek, vagy azt hiszik azok. Sokféle szerelem létezik. Régi szerelem, ami újra fellobban, szerelmi viszony egy idősebb férfi és egy fiatal szingli lány között, válófélben lévő valaha volt szerelem egy gyermektelen házasságban, régi viszonyból időleges szerelemi kapcsolat a halál árnyékában, bimbózó románc, szexualitás egy házasságon belül, szerelmi viszony egy családos férfival, aki nem fog elválni. Talán nem véletlen, hogy a Dalok könyve 111-es verse is kétszer, két fordításban szerepel a regényben. (Weöres Sándor, Faludy György)
Bizonytalanság
Nincs biztonság és bizonyosság. Számomra ez a regény üzenete. Nincs kapaszkodó, az egyetlen biztos dolog a tudomány, de az csak a pusztulásunkat képes megerősíteni, kiutat nem ad. A médiában felsorakozó rengeteg szakértő sem ad megoldást, a politikusok pedig csak magukra gondolnak.
Csak abba a halvány reménybe lehet kapaszkodni, hogy jön a kegyelem és végül csak megmozdul az a kis levélke a fán!
Az egyetlen ember, aki groteszk, a pártállami időket idéző mentési kísérletekbe fog az Barbara, akit leszidnak és ócsárolnak, megaláznak, aki mellesleg áldott állapotban van, gyermeket vár. Ő, telefonálgat az ismerősöknek, megpróbálja biztonságba helyezni őket, a döntéshozók asztaláról lehulló információmorzsák segítségével. Ő a megmentő és gondoskodó Mária, nála látjuk egyedül, hogy az élet értékes.
Üzenet
Politikai pamflet vagy filozófiai mű az élet törékenységéről, az isteni kegyelemről? Nem arról van szó, hogy akarunk-e valamit tenni, hanem arról, mi lesz akkor, ha már semmit nem tehetünk!

Régi beszégetések - Emma Donoghue: A szoba

Emma Donoghue a Szoba című könyve „Mária és a Sátán harca a kis Jézusért” – ahogy az írónő egy interjúban kifejtette. A narrátor az öt éves Jack-Johanan-Jehova ajándéka, aki egy hangszigetelt, a külvilágtól tökéletesen elzárt kerti ház egy szobájában-börtönében él édesanyjával (Ma!-Mary), amíg Húsvétkor fel nem támad és anyjával együtt ki nem szabadul eltemetettségéből. Anyja segíti, akinek egyetlen célja Jack védelme, életének megmentése és kiszabadítása Old Nick-Patás-Sátán fogságából, aki elrabolta, megalázta, megerőszakolta őt és Jack biológiai apja lett. A történet tele van utalásokkal Jézusra, keresztény szimbólumokra, szentekre.
A könyv nagyszerűségét mutatja, hogy a beszélgetés során ráéreztünk a regénynek erre a rétegére, anélkül, hogy ismertük volna ezt az interjút. A kiszabaduláskor, az első ember, akivel Jack találkozik jó keresztény. Gondoskodó, tisztességes és irgalmas. A külvilág, a külső környezet, a valóság inkább jóindulattal, mint elutasítással fogadja anyát és gyermekét. Annak ellenére mondhatjuk ezt, hogy az első találkozás Jack számára ijesztő és fájdalmas.
A regény természetesen azok számára is értékelhető és szerethető, akik nem tartják fontosnak ezt a rétegét. Egy kisfiú különös körülmények közti felnövését figyelhetjük, anya és fia közti szeretetkapcsolatot, azt, hogy hogyan formálták egymás világát a fogság során, és utána. Arról is szól, hogy gyereknevelés rettentően kemény feladat, de a gyerekek energiát adnak, ők nyújtanak vigaszt és ők azok, akik megnevettetnek.
A történet izgalmas és feszült, végig fenntartja az érdeklődést. A regény szakít a hasonló témájú könyvek szerkezetével. A fogva tartottak a regény közepén kiszabadulnak. Innentől kezdve a feszültség nem abból fakad, hogy sikerül-e elmenekülniük, hanem abból, hogyan próbálnak be-, illetve visszailleszkedni az ismeretlen-idegenné vált világba és az olvasó izgatottan várja, ez hogyan sikerül nekik. Az is kérdés, hogy a külvilág, az átlagember hogyan birkózik meg ezzel a különös történettel, hogyan tolerálja, hogyan kezeli azokat a kényes, kívülről nézve túlzó, és érthetetlen helyzeteket, amelyekbe Jack belekeveredik. Jack szocializálatlan, számára problémát jelent egy lépcsősor, nem tudja beazonosítani a tárgyak távolságát, és mindennek nekimegy, megriad hétköznapi és másoknak természetes dolgoktól.
Nagyon érdekes ebből a szempontból a média ábrázolása a regényben. Számos elemzés szerint ez egyértelműen negatív, mi azonban másképp gondoltuk. Jack fejlődésében fontos szerepe van a TV-nek, a rajzfilmeknek. Ugyanolyan fontosak számára, mint a mesék és a könyvek. Segítik az eligazodást saját világában, segítik meghatározni önmagát és később segítenek értelmezni a valós világot is. A TV-nézést Anya gondosan szabályozza! A média a kiszabadulásuk után sem egyértelműen ellenséges. Szenzációhajhász és sokszor értetlen is, de megismerteti Anya és Jack történetét a világgal, hoz egy kis pénzt is a számukra, és szimpátiát ébreszt irányukba. Anya és Jack szerethetők! Anya a felelőtlen (beszállt egy ismeretlen férfi kocsijába) fiatal lány ebben a szélsőséges helyzetben felnő a feladathoz, és helytáll. Hihetetlen erővel, logikus gondolkodással, elszántsággal a semmiből mennyországot varázsolt Jack köré. Megtanítja mindenre, amire képességeiből telik, olyan napi rutint alakít ki, olyan világot varázsol a kisfiú köré, amelyben az biztonságban érzi magát.
Sokat beszéltünk arról, mit is jelent a szoba. Börtön anyának, és az otthon Jacknek. A szoba olyan, mint egy nagy anyaméh, Anya testének meghosszabbítása. A szoba az a hely ahol Jack mindig együtt lehet Anyával, ahol ismeri a tárgyakat, ahol a gyermek mágikus gondolkodása által a berendezési tárgyak megszemélyesülnek, és úgy népesítik be a szobát, mintha élőlények lennének. Számára a szoba az egyetlen hely, ami létezik, az univerzum, a biztonság
Felvetődött a regény nyelvének kérdése is. A gyermeki nyelv „kitalálása” és „megszólaltatása” a könyv nagy erénye. A gyereknyelvi szóképzés és látásmód, a nyelvtani hibák. A bírálók szerint viszont, és ehhez a nézethez csatlakozott az egyik beszélgetőtársunk is, Jack egyszer nagyon hibás nyelvtannal, máskor pedig a felnőttekéhez hasonló szókinccsel beszél, amit az olvasó nehezen tud elfogadni. A jelenlévők közül ezt a jelenséget többen a természetes nyelvfejlődéssel magyarázták, és ezt a folyamatot sokunk szerint nagyszerűen ábrázolta a szerző.
A regényt sokan úgy is értelmezték, mint az anyáról való leválás folyamatának bemutatását. Jelentőséggel bírt ebben a tekintetben a szoptatás, ami először sokunk számára zavarba ejtő volt, bár többen utaltak arra, hogy praktikus okokból a természeti népeknél, a régi paraszti világban nem volt ritka az, hogy az anya sokáig szoptatta a gyermeket. Táplálás, vigasz, intimitás egybe tartozás kötődik hozzá. A történet végén, ahogy elmarad a szoptatás, úgy válik ketté Anya és Jack világa. Megmarad az összetartozás és a szeretet, de létrejön az autonómia, a „mi”-ből „te” és „én” lesz, amit gyönyörűen és megindítóan ábrázol a regény.

A könyv ötletét a valóság adta, jól emlékezhetünk Natascha Kampuschra, aki majd tíz évet töltött hasonló rabságban, vagy a még borzasztóbb Fritzl családra, ahol az apa tartotta saját lányát embertelen körülmények között. Ebben a több mint húsz évig tartó fogságban több gyermek is született, ez volt az ötletadó szituáció, amit az ír származású, Kanadában élő írónő az ötéves gyerek szemszögéből dolgozott fel.
A regényből Lenny Abrahamson készített filmet, és Emma Donoghue saját maga készítette el a forgatókönyvet.
https://www.youtube.com/watch?v=bjvv8wqphMw

A Diavolina a Felnémeti Olvasókörben

 Spiró György Diavolina című regényéről beszélgettünk csütörtökön március 3-án a Felnémeti Olvasókörben. Ember és történelem, ember és hatalom viszonyáról, arról a Gorkij képről, ami tanulmányaink, irodalmi ismereteink, olvasmányaink során kialakult bennünk, és amit ebben a regényben megismertünk. Sűrű és tömény volt egyszerre végigolvasni ezt az alig 200 oldalt, többen elkezdtük, majd abbahagytuk a nevek jegyzetelését. Kiemeltük a regény száraz, érzelmektől mentes stílusát, a regény helyszíneit, azaz az orosz emigráció világát bemutató részeket, a hihetetlenül bonyolult emberi kapcsolatokat, a regény fekete humorát és egyetértettünk abban, hogy bár egyszerre elolvasni nagy figyelmet és koncentrációt igényel, jó visszalapozni és újraolvasni egy-egy remekül megírt oldalt.