2015. november 7., szombat

Ennivaló irodalom - Anthony Capella: A kávék költője



London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit.
Ez az öt és félszáz oldal részben a kávé kapitalizálódásáról szól, nem mellesleg, és nem mindettől függetlenül a nők választójogért folytatott kezdeti harcairól –utazások, szerelmek, csalódások, költészet ... és rengeteg kávé....

Egressy Zoltán: Százezer Eperfa - Nagy Lajosné Marika facebook bejegyzése és Németi Klári üzenete



"Az esemény már egy hete történt, de még épp időben vagyunk, hogy írjak róla. Az első olyan olvasóklubos délután a könyvtárban, amin a szerző is részt vett.
A két vezetőnk, Fekete Ildikó és Oroszi Katalin igencsak kitett magáért. A szerzőt, Egressy Zoltánt, Kati hívta meg, a 2014-ben megjelent könyve,a Százezer eperfa volt terítéken.
Ildikó rutinosan vezette a beszélgetést, olyan ügyesen, hogy szóra bírt szinte mindenkit, az írót is. Lehet, hogy ezért, de nagyon jól sikerült, oldott hangulatú délután volt. Az író (nem túlzok!) boldog volt, dicsérte a csapatot, úgyhogy mi is örültünk.
Csak az a kár, hogy közülünk néhányan hiányoztak." (Marika)

"Hajnalban sikerült befejeznem, aminek nagyon örülök, annak ellenére, hogy 28-án nem tudok Veletek lenni... A könyv nagyon sok gondolatot ébresztett bennem és imádtam  azokat a finom, aktuális utalásokat, amik igazán a szélcsend okán, az eperfa szimbolikus centralizáló erejével , egy szűk , nem éppen homogén embercsoport néhány nap történésén át remek egyedi jellemábrázolásokkal egy társadalomi kritikába sűrűsödik, sok szarkazmussal. Várható a végkifejlet, és talán megnyugtató. A karácsony fordulatot hoz a kusza emberi kapcsolatokban, mindenki a helyére kerül eperfa alatt. A nagyon szép levezetés, igazán cizellált lelkű íróra utal. A reményt szimbolizáló levél, ahogyan meglebbenti a szellő, sokat sejtető de ki nem mondott következtetés.
Én kb így láttam, és nagyon szívesen hallottam volna a többieket.
Szeretettel üdvözlök mindenkit, a regény írójának őszinte elismerésem és várom a következő könyvet.
Szeretettel: Klári"

És a két "vezető" hihetetlenül boldog:))))

2015. november 6., péntek

Egressy Zoltán: Százezer Eperfa - Chászár Alice írása




Érdekes regény a Százezer eperfa. Nem sorolom az eddigi legélvezetesebb olvasmányaim közé, nem nagyon olvastatta magát.  Bele kellett lendülni, meg kellett fejteni szerkezetét, mondanivalóját, hozzá kellett szokni a szerteágazó, szélesen hömpölygő szöveghez. A regényben a négy-öt, majd talán nyolcra bővülő szereplőkör kesze-kusza történetét átszövi egy Kárpát-medencét érintő természeti katasztrófa és egy politikai pamflet, mindez megtűzdelve hosszú fejtegetésekkel, természettudományi (meteorológiai) ismeretközléssel, szerelmi háromszögekkel. Ez elég bonyolulttá teszi az amúgy is bő lére eresztett regényt és próbára teszi olvasóit.  Van, aki szerelmi regénynek titulálta, így változatos cselekményvezetésnek lehetett tanúja, van, aki emberi, társadalmi mondanivalóit érzékelte legjobban, van, aki a tudományos ismeretközlést értékelte és van, aki majdnem elveszett benne. A felcsillanó humort, iróniát azonban mindenki élvezte. Figurái mindnyájan egy-egy pszichológiai tanulmányt érdemelnének, szinte szürreális jelenségek: Aszfalt Harlequin, a tanár, Latin Orsolya, a festőnő, Waldbrand Rezső azaz Frodó, a zsákos ember, aki megszállottan faleveleket gyűjt, és még sorolhatnám…  Legfőbb jellemzőjük a sodródás, bizonytalanság  önmagukban és  életcéljukban. A természeti katasztrófa, a Kárpát-medencei teljes, totális szélcsend épp olyan abszurd, mint maguk a szereplők. Elvileg lehetetlen, csak fikció az ilyen mozdulatlan levegő, melyben az emberek saját környezetszennyezésük áldozataivá válnak, menekülnek és fuldokolnak. Szimbolikus jelentést is hordoz a szituáció.
Eléggé abszurd a társadalom, a kormány, a média viselkedése is a szokatlan és váratlanul érkezett  természeti  jelenség idején, de a regény ezen vonulata van mégis legközelebb a mindennapi valósághoz. Ráismerünk helyzetekre, semmitmondó beszédekre, frázispuffogtatásokra és a harcias fellépésre.  Ugyan, most ki ellen harcoljunk? Kit okoljunk a totális szélcsendért?  Mi a lehetséges megoldás? A nagy semmi. Mégis megoldódik a helyzet. Meglibben az első falevél és mindenki egymásra talál a nagy eperfa alatt. Happy end.  Karácsony.
A szerteágazó, összetett, több rétegű históriát kimerevített szerkezet fogja össze.  Advent négy hetének időtartamában zajlik le minden. Négy nagy fejezet, mindegyikben nyolc alfejezet, azonos hosszúságban. Ez a szigorú szerkezeti keret ellenpontja a szertelen történetnek.
A Százezer eperfa felidézi Saramago Kőtutaját. Ezen kívül számos vendégszöveg található benne, olvasóink többet örömmel fedeztek fel közülük.
A Portugál, a Sóska és sültkrumpli és a Vesztett éden szerzője, Egressy Zoltán regényírásban is kipróbálta magát. Mint drámaíró nekem  jobban tetszett .