Gyerekoromtól imádom az állatos történeteket, saját állatom nem lehetett, nem engedték a szüleim, mert féltek, hogy elkapok valamit…beteges kisgyerek voltam. Óvodás koromban anyukám olvasott fel nekem állatosat és mást is és én mindig megkérdeztem, hogy ugye nem fog meghalni a végén.
Az első nagy könyvélményem állatos kategóriában a Dzsungel könyve volt, ezt már önállóan olvastam. Amikor befejeztem kis idő múlva kezdtem elölről, mert mindig voltak részek, amikre nem emlékeztem. A „farkad hátul lelóg fiam”-at olyan viccesnek találtam, hogy szállóigét csináltam belőle a családban.
Az állattörténeteket azóta is szívesen olvasom, úgy is mint volt „cicamama” illetve gyakorló kutyás gazdi. A vidámakat szeretem, ahol nem hal meg senki, nem szenved senki. A James Herriot regényeket például, de végigolvastam Fekete István összes állatregényét is.
Persze az állatregények mindig az emberekről szólnak, gondoljunk Déry Tibor Niki-jére, amely a magyar irodalom egyik csúcsa, de talán a világirodalomé is. Nemrég került a kezembe A flandriai kutya, Marie Louise de la Ramée szép és szomorú kisregénye, minden idők első kutyaregénye, amely 1872-ben jelent meg először.
Ez a válogatás a világ és a magyar irodalom klasszikus állattörténeteiből mutat be néhányat, szám szerint 20 történetet. Vannak ismertebbek, de többségük kevésbé ismert, mint például Csáth Géza zseniális novellája A kutya vagy Kaffka Margit A madarunk-ja, amin talán sírhatnánk először, ha nem lenne olyan szép, hogy inkább mégis mosolyognánk a végén.
Egy-egy történettel képviseltetve van Krúdy Gyula, Maugham, Móra és Mikszáth, Örkény és Kipling. És persze Edgar Allan Poe is, akit nem lehet kihagyni egy ilyen válogatásból még akkor sem, ha most nem arról a madárról van szó, amelyik egyszer egy bús éjféltájon megjelent, és a kitárt ablakon keresztül belépdelt a szobába állandósítva a reménytelen és kétségbeesett hangulatot, ami nem múlhat el „soha már”.
Érdekes válogatás, bár nem tudjuk ki szerkesztette, nincs feltüntetve a kötetben, amely a Kossuth Kiadónál jelent meg. A történetek szereplői mellett mi, emberek, gazdák vagy szemlélők vagyunk a főszereplők. A kedveskedő, aranyos és cuki állatos történetek kizárólagos kedvelőnek nem fog tetszeni ez a válogatás, de mások néhány igazi csemegére lelhetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése