„Nehéz időket élünk jóember. Manapság még a jámborságot is büntetik.” Az idézet Edward Rutherfurd Az erdő című regényéből való. A szerző angol, eredeti neve Francis Edward Wintle aki a Cambridgei Egyetemen tanult, a Stanford Business School ösztöndíjasa volt, foglalkozott politikai kutatással, könyvkereskedelemmel majd visszatért gyermekkora színterére, Salisbury-be és megírta a Sarum című történelmi regényt, amelynek tízezer éves története a Stonehenge és Salisbury ikonikus helyszínén, és tágabb környezetében játszódik. Sajnos magyarul még nem olvasható.
Tulajdonképpen nem szeretem a történelmi regényeket, de az ötlet, egy helyszín történelme évszázadokon keresztül – Az erdő a 11. században kezdődik és 2000-ben végződik – nagyon érdekes.
Rutherfurdnál keverednek a hiteles történelmi személyiségek és események a kitalált figurákkal, a valós történelmi tényekkel. Néhány kitalált család több generációjának sorsán keresztül mutatja be a hely történetét, és szerintem ez az, amitől ezek a regények ennyire népszerűvé váltak. Az egyszerű, hétköznapi hősökkel mindenki jobban tud azonosulni, jobban átéli a hányattatásaikat, a nehézségeiket, az örömeiket és bánatukat amelyekkel szembe kell nézni, mert ugyan más-más korban de mindenkinek szembe kell nézni az élet kihívásaival. Úgy tűnik a történelem távlatában az egyén sorsa eltörpül a világ nagy eseményei mögött, holott mindenkinek egy élete van, ami számára pont annyira fontos, mint a nagy történelem figuráinak élete és életeseményei.
Rutherfurd regényeit epikus történelmi regényeknek nevezik a kritikusok, hömpölygő történelmi regényeknek, amelyek kis rosszindulattal lassan hömpölyögnek és nehézkesen döcögnek…Azaz hosszúak és részletesek, ami nem csoda, ha 1000 év történelmét akarja valaki elmesélni. A kalandoktól és fordulatoktól hemzsegő történetek kedvelőinek nem fognak tetszeni ezek a könyvek. De biztos nagy örömet fognak okozni azoknak, akik szívesen időznek hosszabb ideig egy történetben, a sorozatkedvelő és szemlélődő alkatú olvasók szeretni fogják ezeket a regényeket.
Az erdő annyiban más, mint Rutherfurd többi regénye, hogy itt a háttér is élőlény, egy erdőség, a maga állat és növényvilágával. Az erdő, és lakói éppúgy részei a történelemnek, mint az emberek. Az erdőt, amelyet New Forest-nek (Újerdő) hívnak még Hódító Vilmos nyilvánította királyi erdővé, helyileg Dél-Angliában található, a Domesday Összeírásban is szerepel. Az erdő érdekében meghozott kemény törvények megtiltottak a vadállatok természetes életébe és táplálkozási szokásaiba való bármilyen beavatkozást. Konkrétan, a közembereknek nem volt szabad bekeríteniük ingatlanjaikat, hogy saját állataik (pónik, szarvasmarhák és sertések) ne kószáljanak el, mert a kerítések akadályozhatják a szabadon futó őzek és vaddisznók életmódját. E törvények betartásáért cserébe a köznemeseknek bizonyos jogokat megengedtek, ideértve az állataiknak az erdőben való legeltetésének jogát is.
Vilmos két fia az erdőben halt meg: Richard herceg valamikor 1069 és 1075 között, és II. Vilmos király (William Rufus) 1100-ban.
Az Újerdő fáiból építették Nelson admirális hajóinak egy részét. Viktória királynő szarvasmentesítési törvénye alapján 10 ezer szarvast pusztítottak el.
Az Újerdő csodálatos természeti értékeit 1875-ben kezdte felismerni az alsóház odalátogató különbizottsága: ekkor határoztak a korábbi állat- és fairtás helyett a flóra és a fauna védelméről.
A terület 2005-ben kapott nemzeti park státuszt.
Az itt lakók létrehoztak egy weboldalt is, hogy megosszák Dél-Anglia ezen egyedülálló részének hangulatát, és megmutassák, hogy ez a terület, melyet a helyiek szeretettel Erdőnek hívnak, valóban egyedülálló és különleges.
https://www.new-forest-national-park.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése