Amos Oz: Júdás

Amos Oz új regényét inkább történelmi eszének tekinthetjük, mint valódi történetnek. Nevezhetjük eszme regénynek is, amely arról a feloldhatatlannak tűnő patthelyzetről szól, hogy az arabok rettegnek az izraeli terjeszkedéstől, az izraeliek pedig tudják, hogy az arabok egyetlen célja Izrael megsemmisítése.

A csekélyke történet banálisan indul. 1960-at írunk, Smuel Ash egyetemi hallgató elveszíti barátnőjét valamint szülei anyagi támogatását. Otthagyja tanulmányait és állást vállal, egy fura öregúr mellett, aki állandóan idéz valamiből, a beszéde tele van szójátékkal, szellemeskedik, valamint Izrael állam történelmét alapvetően meghatározó eseményekre tesz bennfentesnek tűnő megjegyzéseket. Smuel feladata a koszt kvártélyért cserébe az, hogy beszélgessen és szálljon vitába ezzel az idős úrral - akit Wald-nak hívnak -, etesse meg a halakat, hozza be a teát és a kását és soha semmilyen körülmények között ne beszéljen arról, amit e között a falak között hall. Titokzatosan hangzik, de hamar kiderül, hogy a titok, ami a házon ül az a szomorúság. Wald egyetlen fiát, aki az izraeli hadseregben szolgált 1948-ban meggyilkolták. Wald és menye, Atalia ezt a mérhetetlen fájdalmat próbálják valahogy túlélni.

Smuel romlatlan és nagyon tudatlan is hozzájuk képest, abból a szempontból, hogy neki igazán nagy veszteséggel még nem kellett szembe néznie. A szakítás inkább a hiúságát sérti, a pénzmegvonás sem érinti egzisztenciálisan. Smuel utat kereshetne és találhatna is a maga számára, ha legalább egy kicsit ambiciózus lenne, de nem az. Testes, érzelgős, könnyen megesik a szíve másokon tenni azonban semmit sem tesz az érdekükben. Komikus és boldogtalan, semmit sem sikerül véghezvinnie abból, amit eltervez, élete céltalannak, személye feleslegesnek tűnik és annak is érzi magát. Szeretne valahová tartozni, néha izgatottan futkározik, mint, egy kölyökkutya, máskor magába roskad. Önállótlan és befolyásolható, viszont érdeklődő és nyitott. Ő akarta egyetemi szakdolgozatát „Jézus zsidó szemszögből” címmel megírni. Így, ő általa kerül középpontba a téma, amiről ez a  cselekmény nélküli regény az arab-izraeli konfliktus mellett szól. Zsidóság és kereszténység, a kereszténység gyökerei zsidó szempontból. Az író létező, és idézett tanulmányok segítségével vizsgálja meg a teológiai kérdést: valóban Isten fia volt-e jézus, vagy csak egy a sok önjelölt próféta közül. Így kapcsolódik a történethez a regény harmadik nagy témája, az árulás kérdése. Áruló volt –e Júdás, vagy az első, igaz keresztény? Amos Oz szerint nézőpont kérdése, ki az áruló.
A lassan hömpölygő, hagyományos szerkezetű, elegáns stílusú regény biztosan sok örömet fog okozni a közelmúlt történelme vagy a politika iránt érdeklődőknek, illetve azoknak, akik szívesen foglalkoznak teológiai kérdésekkel.
Biztosan szívesen lapozzák azok is, akik már jártak Jeruzsálemben. Érezzük, látjuk, halljuk a kettéosztott várost.
Amos Oz könyvében olvastam a talán legszebb, legnaturalisztikusabb, legigazabb és legmegrendítőbb szenvedéstörténetet, amely kicsit olyan mintha Bulgakov írta volna. Ugyanakkor Mel Gibson Passiója is rögtön eszünkbe jut.
Arra a kérdésre, hogy van-e megváltás a regény egészesen sajátos, finom utalást tesz. A történet elején, feltűnik egy nyomorult kóbor kutya, aki Jeruzsálem utcáin csatangol, és akinek a jelenléte visszhangtalan marad. A regény végén, Jézus kereszthalála után ismét találkozunk egy apró, sötétbarna szőrű, foltos, sovány, kacskalábú kutyával, akinek csúnya nyílt seb van a hátán.  Ekkor azonban egy összetört, kiábrándult, kétségektől gyötrődő férfi aki Kariót irányába tart megeteti, megsimogatja, majd útjára akarja bocsátani ezekkel a szavakkal: „Menj, kutya, menj! Ne higgy!” A kutya azonban nem megy el. ”… megfordult, és már bent is volt a fogadó belsejében. Csendben elhelyezkedett a férfi asztala alatt, majd pofáját óvatosan jótevője poros szandáljára helyezte.” Azt érezzük, hogy csak a szeretet, az együttérzés, a könyörület hozhatja el mindenkinek a megváltást.
Amos Oz kérdéseket vet fel, de nem foglal állást. De a regény végére felnő egy jólelkű fiatalember, aki útnak indul, és talán csak annyit remélhetünk, hogy megtalálja a saját útját.