Egyik kedves beszélgetőtársunk, most ünnepli 70. születésnapját. (Nyugodtan letagadhatna 10 évet!)
Ebben a szép versben összegezte azokat a gondolatokat, azokat az érzéseket, amelyek az évforduló kapcsán foglalkoztatják.
Fogadjátok szeretettel és kívánjunk neki boldog évfordulót, további szép verseket és írásokat és azt, hogy még sokáig beszélgethessünk együtt könyvekről, irodalomról egészségben, békességben, örömteli módon.
Születésnapomra
/70/
Az élet, csak
egyszer esik meg veled,
S tudd azt,
hogy sohasem kétszer.
A jó és rossz
pillanatok, mint a vízgyöngyök,
Időtlenül
peregnek, futnak szerte széjjel.
A hosszú élet
oly hamar eliszkol.
S hogy végül megtérül e tévútjaink ára,
Hogy csalódás
sós íze lesz-e az utolsó,
Vagy
belenyugvó béke édes aromája.
Alattad elfogy
a föld, feletted elfogy az ég.
Naponta
többször magaddal szembe szaladsz.
De ha a
tükörben pillantásod állod még,
Bízvást
reméld, egy ideig még megmaradsz.
Mindig így
volt ezzel aki élt és aki él.
S ha a
pillanat-mit félsz- téged is elér,
Ne félj, ha
lelkedben üvöltve, ijesztve zúg,
Tudni fogod,
ha a végzet az, mi füledbe súg.
Ki hordozza a
múltunk, akik voltunk?
Ki fogja
hálójába a fogyatkozó fényt?
Ki libbenti
égig a lélek háborgó vizét?
Meddig s merre
visz a borzongató szél?
Mindig ugyan
az lesz, ami most van.
Emberségünk
belülről égő, önmagányi fény.
A visszhangos
homály néha fel-fel csillan,
Mint
csillaghullás, az idő tenyerén.
Kapuvári Katalin
2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése