Lektűrökkel ismerkedtünk
Utóbbi két olvasmányunk ebbe a kategóriába tartozott. A
szórakoztató, könnyű olvasmány is lehet jó irodalmi mű, lehetnek esztétikai
értékei a megformálás stílusában vagy a megjelenítő erőben. Egy krimi, egy jó
szerelmes- vagy kalandregény élvezetes olvasnivaló lehet. A lektűr irodalmi
értékei igen változóak, azonban elvezethet az igazi irodalom olvasásához is. Esetleg
az irodalmi művek olvasása mellett pihentető, kikapcsoló szerepe van. Vannak jó
lektűrök, de ez a két könyv nem igazán volt ilyen.
Télikrumpligombóc
Bár német nyelvterületen nagy sikere van a szerzőnek és
ennek a könnyed hangvételű kriminek, mely a gasztroirodalomhoz is sorolható,
mivel a nagymama receptjei is feltünedeznek benne, többünk tetszését nem nyerte
el. A falusi rendőr kalandjai, környezete, a falu élete és a nyugalmas
mindennapokban bekövetkező rejtélyes bűnügy leírása egy kicsit szint alatt
maradt. Humora nem igazán jó humor, olyan dumaszínházi poénok vannak benne. A
könyv vége pedig eléggé „leül”. Ami jó volt benne, azok a receptek, a téli
krumpligombóc, az ízletes sült hús és egyebek… Nem csoda, ha a család és a falu
népe sokat és jól eszik!
Lily és a polip
Egy beteg kutya és gazdája a könyv főszereplője. A kutyás
történetek kedvelőit meg is ragadhatta volna a történet, ha nem lenne az egész
„túlírt”, amitől szinte unalmassá, vonatottá vált a szöveg. A daganatos beteg
és elvesztett Lily nevű kutya és gazdája, aki a betegség lefolyása alatt
bizonyos jellemfejlődésen megy át, sokkal több írói lehetőséget is
tartalmazhatott volna. Erre utalt az is, hogy olvasóklubunk két tagja, sokkal
szebb, jobban megírt példát hozott el. Déry Tibor: Niki c. kisregényét és
Hjalmar Söderberg svéd író rövid történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése