Alice (Chászár Alice) meg ezt találta a neten! Megosztom, szuper!!! Minden benne van, amit mi is gondoltunk.
És hozzá ez a huncut mosoly...imádjuk!
Ezt a jegyzetet a Könyvvizsgálók blogból emeltem ki.
Közzétette: Ilweran, 2015. máj.
Valamit nagyon tudnak ezek a franciák. Könnyed, szellős,
bohókás történetekbe rejtik az élet megannyi gyönyörét és tragikumát –
látszólag semmit sem vesznek olyan nagyon komolyan, pedig dehogynem! Csak épp
nem halnak bele lépten-nyomon ebbe az életnek nevezett izébe. Még akkor sem, ha
egy nyilvános vécében dolgoznak. Vagy ha egy könyvzúzda gépszörnyéből
lapátolják ki naponta a ledarált könyv-fekáliát. Vagy ha nevezett zúzdagép egy
szeszélyes napján bedarálja mindkét lábukat. Rejtély, miben hisznek, mi hajtja
őket tovább, hogy képesek meglátni az életöröm legkisebb szikráját is a
leghetetlenebb helyzetekben – de tudják. Mi meg csak hálásak lehetünk érte,
hogy olvashatjuk-nézhetjük, ha már eltanulni nem tudjuk.
Persze nekik sem mindig könnyű. Didierlaurent főhőse, a 6
óra 27-es párizsi RER-járat felolvasója, Guylain Vignolles például eléggé
búskomor lélek. Gyűlöli a munkáját (Ki ne gyűlölne egy zúzdagépet irányítani?),
gyűlöli a főnökét, aki egy barom, a munkatársát, aki szenvedélyesen szereti
nézni, ahogy a gép bezúzza a jobb sorsra érdemes köteteket, a magányát. Legjobb
barátai a Rouget de Lisle névre hallgató aranyhal (ötödik ezen a néven),
egykori kollégája, Giuseppe, kinek lábait befalta a démoni zúzdagép, és a zúzda
kizárólag verssorokban kommunikáló portása. Egyetlen szenvedélye hogy minden
reggel felolvas a vonat közönségének egy találomra kiválasztott szöveget az előző
nap a démon pusztítása elől megmentett szökevény könyvlapok közül.
Mígnem egy reggelen elhagyott pendrive-ra bukkan az ülésén
és ezzel minden megváltozik. Milyen hollywoodiasan is hangzik ez, ugye? Pedig
így van – és lehet is így.
Hisz minden találkozás, minden apró véletlen magában hordozza valamiféle
változás ígéretét – sosem tudhatjuk, épp melyik lesz az,
amelyik mindent kiforgat sarkaiból. Guylain Vignolles sem tudja. Ha tudná,
vajon megnyitná egyáltalán a semmiből felbukkanó dokumentumokat? Nem hinném. De
megnyitja őket, és ezzel kezdetét veszi a Párizs bevásárlóközpontjainak
nyilvános illemhelyein keresztül vezető kutatása... Mert tudjuk: az életben
bizony semmi sincs kőbe vésve. Még az sem hogy egész életünkben rejtőzködnünk
kell. Akár hagyhatjuk is, hogy ránk találjon a boldogság.
Csodabogarak, elvarázsolt hangulat, öngyilkos aranyhalak és
lilára festett hajú nyugdíjasotthon-primadonnák adják egymásnak a kilincset;
minden együtt van egy borongósan, már-már keserűen induló meséhez, mely
kirobbanó életörömben csúcsosodik ki. Ahogy a szürke, nyúlós őszből eljutunk a
rügyező tavaszba. Bohókás dicshimnusz az irodalomhoz, olvasáshoz, a leírt
szóhoz – ami utat mutat, összeköt minket, életben tart és képes visszaadni a
reményt. Igazi könyvmoly-álom, a könnyedebb fajtából, miközben groteszk fricska
is a kultúrát elemésztő emberről – aki tán nem is áll olyan nagyon messze a
gyilkos hajlamú zúzdagéptől.
Kiadó: Magvető
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése