A különös hangulatú, gyönyörűen megírt, ugyanakkor nyomasztó történet, meghatározhatatlan műfajú.
Lehet soft sci-fi, szomorú disztópia. Hiszen a történet alapját a klónozás, a biotechnológia társadalomra gyakorolt veszélyei adják. A regény a 90-es években játszódik, a jövőnek a múltba tételével ijesztően közeli párhuzamos világot teremt a szerző. Nem véletlen az időzítés, hiszen az 1996-os esztendő, „Dolly bárány születésnapja”, mindenki számára nyilvánvalóvá tette milyen veszélyes lehetőség nyílt meg az emberiség előtt. Ebből a szemszögből nézve akár kulturális horrornak is nevezhetjük a könyvet.
Persze lehet torokszorító romantikus történet is. Ishiguro egy interjúban azt mondta, ez a regénye szerelmi történet, egy olyan szerelemről szól, amely a gyermekkorban kezdődött két ember között, akikből soha nem lehetett egy pár.
Megragadó a szöveg elégikus szépsége, és az a technika, amely lassan, lépésről lépésre fedi fel a történet mögött rejlő valóságot.
Érdekes a hely, ahol a regény nagy része játszódik. Halishem, Norfolk - „Anglia elveszett sarka” – egy börtönszerű magániskola, ahol a diákok és a tanárok között ellentmondásos érzések feszülnek, furcsa a tananyag, furcsák a szabályok. Megismerjük az ottani élet jellemzőit, a külvilág és a „Halishamiek”viszonyát. Érezzük a sebezhetőségüket és azt is, hogy mennyire kiszolgáltatottak és valahogy az az érzésünk, hogy minden lázadásuk, törekvésük valami másra furcsán erőtlen. Rájövünk, hogy nincsenek családok és nincsenek gyökerek. Látjuk mennyire fontosak számukra az emlékek,milyen görcsösen ragaszkodnak egy-egy emlékfoszlányhoz is.
Vitatkozhatunk arról, hogy a donornak szánt klónok mennyiben tekinthetők embernek, mi magunk el tudnánk-e fogadni őket. Hol kezdődik az ember? Mi tesz bennünket emberré?
A regény hat az érzelmeinkre, egy bizarr történettel a háttérben olyan emberi érzések játszanak főszerepet, mint a barátság, szerelem, remény és önfeláldozás.
Ishiguro könyve arról szól, mi lesz akkor, ha az ember Istent játszik és Isten nélküli világot teremt. (A Teremtés Könyvében az áll, hogy Isten a maga képére alkotta meg az embert, a klónozás során az ember a maga képére alkotja az embert). Egy olyan világ épül, ami mindennek ellentmond, amiben eddig hittünk: „Mert csak én tudom mi a tervem veletek – így szól az Úr – békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29:11) A regényben felvázolt világ a jövőt és a reményt veszi el és csak szenvedést hoz. Vigyázzunk, hogy így soha ne valósuljon meg.
Kazuo Ishiguro egy másik regényéből készült a Napok hordaléka c. film, mely nagy sikert aratott.
VálaszTörlés