Maja Lunde: A méhek története

Ez volt az a könyv, amiből tavaly legtöbbet adtak el Németországban, és amely elnyerte a norvég könyvkereskedők díját. A közönségsiker és az irodalmi érték nem mindig jár együtt. Maja Lunde könyve azonban, bár nem hibátlan megérdemli a sikert. Divatos kérdéskörrel foglalkozik. Sokszor halljuk, veszélyben vannak a méhek, mi lesz velünk, ha végleg eltűnnek. A könyv pontosan erről szól, az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, arról, hogyan befolyásolná a méhek eltűnése az emberiség történetét.
Az aggodalom nem légből kapott. 2006 év vége és 2007 tavasza óta a méhek pusztulása soha nem látott mértéket öltött egyes ázsiai és európai országokban, valamint az Egyesült Államokban. Egy friss kutatási eredmény szerint 2007 szeptembere és 2008 márciusa között az USA méhészeteiben működő kaptárak 36%-a néptelenedett el. A helyzet Európában sem jobb. 2006 ősze óta több európai országban is érzékelhető a méhek számának drasztikus csökkenése. A kaptárak teljes elnéptelenedésével járó tünetegyüttest kaptárelhagyásnak nevezik. A jelenség pontos okai a mai napig nem ismertek, mindössze annyit lehet tudni, hogy a kiváltó faktorok igen összetettek, nagy valószínűséggel több, egymást erősítő, vagy összeadódó hatás játszik szerepet a jelenség kialakulásában. Mi történik pontosan? A méhek nem térnek vissza a kaptárakba. Az elhagyott kaptárak tele vannak az őrizetlenül maradt mézzel, virágporral, petékkel, fejlődő lárvákkal, és ott van az egyedül hagyott királynő is. Nincs aki tisztogassa, gondozza, vigyázza, táplálja őket, így az őrizetlenül hagyott méhfészek napokon belül elpusztul. Úgy néz ki, mintha a kaptárat egy láthatatlan fal venné körül, sem a szomszédos méhcsaládok, sem más méztolvajok vagy viaszmolyok nem mennek a közelükbe sem.
Ez tehát az a valós háttéranyag, ami elindít egy víziót. Maja Lunde három történetet, három életutat ábrázol három idősíkban. Az első két idősík, bár a regény szerkezetén belül később következik, előkészíti a disztópiát, amely szerintem a legkidolgozottabb és legérdekesebben megírt történet a három közül. A könyv a 21. század végén, egészen pontosan 2098-ban indul, az Összeomlás után. A cselekmény Tao-ról szól, akinek van egy kisfia és az élete nem áll másból mint a számtalan gyümölcsfa kézi erővel való beporzásából. Tao kivételesen tehetséges, intelligens, okos, de nem tanulhatott tovább. Élete célja, hogy kisfiát Vej-Vent a tanulás által kiemelje abból az életből ami számára osztályrészül jutott.
A következő történetszál visszavisz bennünket a 19. századba Angliába. Ennek a történetszálnak William a főszereplője. A kiindulópontot úgy foglalhatnánk össze röviden, hogy tudományos karrierje romokban, ő depresszióban. A főhőst egy méhekről szóló érdekes könyv billenti ki ebből az apátiából és a méhek kutatásába, a legjobb kaptár megtervezésébe és megépítésébe kezd. A harmadik történet, ami közelmúltunkba illetve jelenünkbe visz, Amerikában a Közép-Nyugaton játszódik. A főhős George, egy amerikai farmer, méhész. Minden vágya, hogy fia, Tom, aki író szeretne lenni vegye át tőle a farmot és folytassa a méhészkedés hagyományát. A Földön azonban rejtélyes ökológiai katasztrófa kezd kibontakozni.
Ami ezt a könyvet igazán érdekessé teszi az egyrészt az, hogy nem csak a méhekről, hanem a világról mesél, arról hol az ember helye a világban, hogy bánik a természettel. Az ember eszköznek és zsákmánynak tekinti a természetet. Nem él, hanem visszaél mindazzal, amit a természet nyújt. Ezzel párhuzamosan, a történet elmesélése során Maja Lundénak eszébe jut azon elgondolkozni, hogy hogyan bánunk a gyermekeinkkel? Nemhiába gyermekkönyv szerző és ez az első felnőtteknek szóló regénye, bár a híradások szerint gyerekek is szívesen olvassák. Ugyanúgy mint a természettel, a méhekkel? Vajon jól viselkedünk a gyermekeinkkel? Türelmetlenné válunk velük ha nem azt kapjuk amit elvárunk tőlük? William a fiától Edmundtól kap segítséget, ő adja neki a könyvet, ami visszahozza az életbe. William ezután neki akar megfelelni, fordított apa-fiú viszony alakul ki. George kizárólag úgy tud Tomra tekinteni, mint a családi hagyományok folytatójára. Tao, aki nem kapott saját szüleitől támogatást, most saját fiának akarja megadni azt, amit ő nem kapott meg. Ez azonban boldogtalanná teszi a kisfiút, aki alkalmatlan arra a szerepre, amire Tao őt szánni szeretné.
A regény arra akar rávilágítani, hogy vigyázzunk, nehogy olyan borzasztó világot csináljunk magunknak mint Tao-é. Azt is üzeni, hogy van remény, mindenki beláthatja a hibáit. A szülők ráébredhetnek arra, hogy nem biztos, hogy a gyerekeiknek az a legjobb, amit ők annak tartanak. Az emberiség is ráébredhet, hogy nem megfelelően tekint a természetre, hogy minden mindennel összefügg és a múlt és a jelen sokkal nagyobb hatással van a jövőre mint gondoljuk.
A regény stílusa kissé didaktikus, néha nehézkes és időnként leül a cselekmény. Ennek ellenére érdemes elolvasni ezt a jóindulatú figyelmeztetést arról, hogy figyeljünk jobban oda a körülöttünk lévő világra. A kis világunkra és a bolygónkra egyaránt.
Maja Lunde az idén a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, a program házigazdája Dragomán György volt.
https://www.prae.hu/article/10415-meglatni-az-embereket-belulrol/
A könyv az új budai székhelyű Cser Kiadó gondozásában jelent meg, a kiadó kortárs északi regényeinek a sorába illeszkedik. A kötet fordítója Patat Bence.