A novellák az életről szólnak - nem többről és nem kevesebbről. A múlt jelentéktelennek tűnő mozzanatiból, emléktöredékekből és kitalációból állnak össze. A valóság, a valóban megtörtént élményanyag és a fikció észrevétlenül szövi át egymást.
A hat nagyobb részre tagolódó novellagyűjtemény darabjai között nincs közvetlen összefüggés, minden darab önállóan értelmezhető, élvezhető. Azokat az írásokat, amelyek jobban összetartoznak mappákba fűzi a szerző, ilyen pl a The Toors mappa amely Grecsó dalszerző, dilettáns gitáros hős korszakáról mesél.
Miről szólnak ezek a történetek? A gyerekkorról, Juszti mamáról, a szilvalekvár ízéről, apáról és fiúról, a kamaszkor félelmeiről és sutaságáról, a felnőtté válásról, a vidékiségről, az eperfákról, egy önbizalom hiányos fiatalemberről, aki szívesen merül el az önsajnálatban. Bár a novellák nem függnek össze mégis van közös bennünk. Szívesen mesélnek a családról, az otthonról az otthon levésről, az összetartozásról és a gyökerekről. Grecsó számára fontos mit hozunk magunkkal és mit adunk majd tovább a következő generációnak, honnan jövünk, hová tartunk, hol a helyünk, hol találunk otthonra. Közös a világról való gondolkodás is, az őszinte hang és sallangmentes nyelv, a szeretet ahogy a világ felé fordul, a megértés, ahogy a világot, benne a családját és a családban önmagát szemléli.. Nem véletlen, hogy sokszor Tamási Áron jut eszünkbe a novellák olvasása közben.
Grecsó novellái a pillanatot ragadják meg oly módon, hogy egy teljesen közhelyes, teljesen átlagos mindennapi pillanat hirtelen ragyogni kezd, megtelik fénnyel, és úgy érezzük, hogy ebbe a pillanatba egy egész élet bölcsessége sűrűsödik. Ez az amiatt Grecsó történeteit egy kicsit mindenki a magáénak is érezheti, könnyedén és magától értetődő természetességgel tud belehelyezkedni ebbe a mindannyiunk számára ismerős világba.
Nem mindegyik novella remekmű, de igazi gyöngyszemek vannak közöttük. És ha azt mondjuk, szem nem marad szárazon, ez is igaz, mert egyikük másikuk biztosan könnyet fog csalni a szemünkbe, letesszük egy picit a könyvet az ölünkbe és azt fogjuk gondolni, ezt nem hiszem el, ez olyan gyönyörű...
Grecsó meglátja és ábrázolja az idill mögött megbúvó valóságot is, a világ kíméletlenségét és könyörtelenségét, gondolhatunk itt például a Hoczodán mappára, amely a gyűjtemény legkomorabb, legsötétebb írása.
És, hogy miért napsütés, miért pont 30 év és miért csendes, no meg miért kalendárium, hát ezért. "...nagyapám harminc éven keresztül jegyezte le minden nap szülőfalum, Szegvár időjárását. Ez ötmondatos napi bejegyzés, mintsem különös hóbort volt. Mindez abba a paraszti hagyományba illeszkedik, ami az írásbeliséggel valamiféle intim viszonyt ápol. Régen ezért írták meg - dőlt betűkkel, cirkalmasan - a gazdasági eredményeket (termés, disznók száma). Egyébként a nagyapám ilyesmiket is vezetett, de túl is lépett ezen. nem akart, de inkább azt mondom, nem mert naplót vezetni, vizsont a harmincévnyi időjárás belefért. Számomra ez akkor vált veszettül izgalmassá, amikor a halála után előkerültek a füzetek. Hiszen ez mementó az ő világáról, méghozzá egy felkavaró többlettel. Egyébként a szöveg értelme ebben a felfogásban nem fontos, inkább a mantraszerűsége adja a különlegességét. Másképpen nézve, ezek a kalendárium beírások lehettek volna azok a szövegek, amiket megírhatott volna." http://kulturpart.hu/2017/10/05/egy_vilag_ahonnan_nezni_lehet_az_eletet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése