Mesélőnk jó családból származik, ám ellopják, és a biztos halál vár rá Újdelhi sikátoraiban, mikor „véletlenül” épp arra jár a dalai láma, és megmenti őt.
Az éhező és sajnálatra méltó kiscica egy gyönyörű, a hófödte Himalájára néző szentélyben, a dalai láma macskájaként kezd új életet.
A történet kedves, melegszívű, ugyanakkor bölcs. A kicsit hiú, kicsit lusta, de végtelenül jó szándékú macska felfedezi a láma környezetét, barátságokat köt, felfedezéseket tesz, segítségével bepillanthatunk a dharamsalai élet zárt világába. Kis kémként tudósít Őszentsége bizalmas találkozóiról a hollywoodi hírességekkel, önsegítő könyvek szerzőivel, és ezen keresztül megtudhatjuk, hogyan lelhetünk boldogságra ebben a rohanó, anyagias világban. Nekem Richard Gere jutott eszembe, amikor ezeket a részeket olvastam. Megismerkedünk néhány olyan emberrel is, akik Európát vagy Amerikát elhagyva itt keresnek valamit. Ha azt mondjuk, hogy önmagukat az nevetségesen hangzik, hogy a boldogságot, az pedig patetikusan és egyik sem illik könyvhöz. Talán azt mondhatnánk, hogy egy élhető környezetet, elfogadó közeget boldogulást és egy másfajta életmódot.
Első olvasásra szinte észre sem vesszük, hogy a helyzetek, a szituációk, a történések, a beszélgetések, a szövegbe ügyesen beszerkesztett rövidke tanmesék mind azért is vannak, hogy általuk közelebb kerülhessünk a buddhista tanításokhoz, hogy megérthessük buddhizmus lényegét, és hogy ez az épülésünkre és boldogulásunkra szolgáljon.
„Varázsszerűen hatott rám a könyv, azt is mondhatnám, hogy sorsfordító volt: nagyon sokat változott a gondolkodásmódom. Amikor egy-egy akadály kerül elém, rögtön vissza tudok nyúlni valamelyik történethez, amit a könyvben olvastam. Mindezt sok humorral, szívmelengető stílusban – nagyon ajánlom mindenkinek.”
Kádár Tímea, a könyv fordítója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése