Az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban működő Könyvklub könyves blogja. A résztvevők megosztják könyves élményeiket, irodalmi híreiket.
2017. január 16., hétfő
Judit néni versei
Bottyán Judit (Mészáros Judit) verseskötete elé.
Azt tudtuk, hogy nagyon szeret angolul olvasni. Minden jöhet, ha jól megírt, ha érdekes a téma, ha számára fontos az, amiről szól. Lehet krimi is, ha stílusos. Tudtuk, hogy nehezen mozog, ezért időről időre megjelenik nála egy kollégánk és cseréljük a kupac könyveket. Aztán telefonon megbeszéljük, mi tetszett és milyet nem kér még egyszer. Tudtuk, hogy nyugdíjazásáig a Toldy Gimnáziumban tanított, majd nyugdíjasként Szarvaskőbe költözött ahol tevékenyen bekapcsolódott a falu életébe, 2006-tól 2013 végéig könyvtárosként dolgozott itt.
Tudtuk, hogy a cicák sok mindent megengedhetnek maguknak, szerencsés az a kutya, akinek ilyen gazdi jut, hogy milyen nagy a kert a ház körül...Hogy nagy a csend a falu szélén… De azt nem tudtuk, hogy verseket is ír.
Versei magánkiadásban jelentek meg 2016-ban, Ott Zsuzsanna közreműködésével. Ezek a versek tűnődések az öregedésről, a halál felé közeledésről, az élet végéről. Visszaemlékezések régi eseményekre, 1956-ra, családi képekre, eltűnt barátokra. Reagálások egy-egy aktuális eseményre például a híres színész Gérard Depardieu állampolgárság váltására, a migrációra, az állatvédelem kérdéseire. Minden sorból határozott erkölcsi tartás, őszinteség, a világ mély ismerete sugárzik. Judit néni keménysége és kérlelhetetlensége mögött megcsillan a derű, és egy kis önirónia is. Megélt és átélt élmények sorjáznak a lapokon, a világ, ahogy Judit néni látja… hittel, derűvel, életbölcsességgel, mélységes igazságérzettel és szeretettel.
Ajánlom minden verskedvelőnek! Az álom című versét választottam közlésre, amely engem Maya Angelou-ra emlékeztet. Remélem sokak tetszését elnyeri, és arra ösztönöz majd többeket, hogy megismerjék ezt az értékes kis kötetet.
Álom
Azt álmodtam, hogy öreg vagyok.
Nézem a kékeres kezet,
Ez az enyém?
A pókháló-ráncos bőrt,
s hogy járás címén
bottal vonszolom
ványadt testemet.
Fel akarok ébredni!
Feszes testtel futni, repülni,
szembe a széllel,
a kelő nap fénylő fényében.
De nem tudok felébredni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése