Újra és újra fordítani!?

Felmerülhet a kérdés, miért van egy irodalmi műnek, legtöbbször versnek több fordítása? Miért kell egy művet újrafordítani? Több fordítással foglalkozó oldal átböngészése után az alábbi okokat találtam:
Lehetséges, hogy a mű korábbi, addig bevettnek számító fordítása elavult, képtelen betölteni alapvető szerepét, azaz a közvetítést.
Lehetséges, hogy a régi fordítás alapjaiban nem avult el, de annyi tárgyi tévedést, értelmezési hibát tartalmaz, hogy ha nem is elkerülhetetlen, de kívánatos az új verzió.
Lehetséges, hogy nincs igazán megfogható oka az újrafordításnak, de az irodalmi világ, és persze a fordítók (ez esetben többnyire költők) úgy érzik, nem árt, sőt üdvös, ha alternatív, tulajdonképpen egyenértékű verziók léteznek egymás mellett. Nyilvánvaló, hogy a versek sokféle fordítása a leggyakoribb, már pusztán a kurta terjedelem miatt is. Rainer Maria Rilke Herbsstag („Őszi nap”) című költeménye alig 12 sor, ám a magyar verziók száma szinte beláthatatlan (egyes források szerint eddig 26). Ugyanez áll Paul Verlaine Chanson d’automne („Őszi sanzon”) című versére, vagy Goethe Wanderers Nachtlied („A vándor éji dala”) című pár soros költeményére: alig akad olyan valamirevaló magyar költő, aki ne kísérelte volna meg lefordítani. Ezekben az esetekben az újrafordítások nem azért születnek, mert a régiekkel valami baj lenne, hanem azért, hogy az olvasók a maguk ízlése szerint választhassanak a lehetséges értelmezések közül.
Az újrafordítások azért is szükségesek, mert egy fordítás, még a legjobb is az évtizedek alatt beporosodik, elöregszik, eltávolodik az eleven nyelvtől annak fejlődése, változása miatt. "Azért olyan romlékony a fordítás, mert a fordítói ízléseszmény és az élő nyelv szókincse is változik. Ami például szlengnek számított a 60-as években, az ma már avítt" - mondja Nádori Lídia, akinek 2015-ben jelent meg új Bambi-fordítása.
A nyelvvel együtt változik az irodalmi ízlés is. Salinger Catcher in the Rye (első fordítója Gyepes Judit volt, Zabhegyező címmel 1964-ben jelent meg, újrafordítója Barna Imre, új címe Rozsban a fogó, 2016-ban jelent meg) című regényének első, 60-as évekbeli fordításában például a „fuck you” kifejezést kipontozták, mert akkoriban úgy gondolták a szlengnek nincs helye az irodalmi nyelvben.
Időnként azért is kell újrafordítani a klasszikus szövegeket, mert minden kor másképp látja, másképp hallja, másképp olvassa őket, nem úgy, mint az előtte járó nemzedék.
Bizonyos időközönként mindent újra kell fordítani tehát, mert a fordítás nem része az eredeti mű életének, és ahogy a nyelv változik, úgy avul a fordítás.
Arra, a felvetésre, hogy az eredeti mű nyelvezete sem változik, Nádasdy Ádám kiváló műfordító azt a magyarázatot adja, hogy az eredeti szöveg kevésbé avul el: meggyőzőbb, természetes és őszinte marad.
Meg kell említeni még a fordítási norma változását is. A 20. század elejéig az adaptív fordítás volt a jellemző, a későbbi fordítások azonban egyre jobban eltolódnak a szöveghű fordítás felé. Míg tehát korábban az volt az elfogadott, ha egy fordítás olyan, mintha egy magyar szerző eredeti műve lett volna, ma már nem baj, ha a fordítás fordításként azonosítható. Ma már nem azt tekintjük a jó fordításnak, ami megóv az idegenség érintésétől, hanem éppen azt, amely lehetővé teszi, hogy az idegenséggel érintkezzünk.
Ádám Péter műfordító úgy véli, hogy bár kötődünk a régihez, nem szentségtörés hozzányúlni a korábbi magyarításokhoz, hiszen a legtöbb fordítás a szocializmus éveiben, az adott nyelvterülettől elzárva készült, így azok biztosan tele vannak az adott kultúrák hiányos ismeretéből fakadó pontatlanságokkal.
Leszűrhetjük tehát, hogy az új fordításokat az olvasó felé tett gesztusnak kell tekintenünk. Nyilván üzleti, kiadói érdekek is meghúzódnak a háttérben, de az újrafordítások alapvetően azért születnek, hogy minden nemzedék élvezhesse, befogadhassa és saját szemszögéből újra értelmezhesse a  műveket.
A fordítás tehát, legyen bármilyen tökéletes vagy véglegesnek tartott, már szinte a megszületése pillanatában újrafordításra szorul. Sarkítva: minden fordítás már eleve újrafordítás, a világ újraértelmezése.
Forrás:
http://www.forditascentrum.hu/blog/153-ujraforditas
http://www.forditascentrum.hu/blog/153-ujraforditas
http://harmaskonyveles.hu/barabas-andras-ujraforditas-mikor-miert/
http://www.franciaintezet.hu/budapest-hu/club-de-lecture-koezoeny-ou-az-idegen-nouvelle-edition-hongroise-de-letranger-de-camus/?lang=hu
http://www.e-nepujsag.ro/op/article/ford%C3%ADt%C3%A1s-nem-szent-sz%C3%B6veg
http://www.konyvjelzomagazin.hu/hir/camus-ujrahangszerelve