Gárdos Péter: Hajnali láz

   

Gárdos Péter Hajnali láz című könyve inkább forgatókönyv, mint regény állapítottuk meg, októberi összejövetelünkön. Képszerű, néhol elnagyolt, a karakterek nem kidolgozottak, de szinte látjuk magunk előtt a jeleneteket, ahogy egyik áttűnik egy másikba. A filmrendező képekben lát, még akkor is, ha regényt ír.
Ez az a regény, amelynek érdekességét és szépségét maga a különleges történet adja. A regény családtörténet – Gárdos Péter szüleinek a története, azaz egymásra találásuk története. Miklós és Lili mindketten holokauszt túlélők, mindketten Svédországba kerülnek, hogy ott feltáplálják és gyógyítsák őket. Miklós halálos beteg, tbc-és, amit nem akar tudomásul venni, élni akar és elhatározza, hogy megismerkedik egy magyar lánnyal, egy sorstársával és megházasodik. Zseniális levelet ír, Debrecen környékéről származó, különböző svédországi kórháztáborokban ápolt lányoknak, szám szerint 117-nek. Mindenkinek ugyanazt:
Kedves Nóra, kedves Erzsébet, kedves Lili, kedves Zsuzsa, kedves Sára, kedves Szeréna, kedves Ágnes, kedves Gizi, kedves Baba, kedves Katalin, kedves Judit, kedves Gabriella....
Azt már valószínűleg megszokta, hogy ismeretlenek megszólítják, ha magyarul beszél – azon a címen, hogy ők is magyarok. Lassanként egészen neveletlenek leszünk.
Én például azon a címen írtam a fenti bizalmas megszólítást, hogy földik vagyunk. Nem tudom, hogy ismer-e Debrecenből – én addig, míg haza nem „hívott”” munkaszolgálatosnak, a Független Újságnál dolgoztam – apámnak pedig a Püspöki palotában volt könyvesboltja.
Nekem rémlik, így a névről s korról, hogy ismerem Magát – ugye a Gambrinusban laktak?
Ne haragudjon, hogy ceruzával írok, de orvosi rendeletre pár napig újra ágyban kell feküdnöm.
Micsoda csajozós levél!!! mondanánk ma, aminek köszönhetően ismeretség majd szerelem szövődik Lili és Miklós között. A regény ezt a folyamatot meséli el, teletűzdelve levélrészletekkel, a túlélők svédországi hétköznapjainak bemutatásával, megismerkedünk egy svéd családdal Björkmanékkal, Kronheim rabbival, szimpatikus svéd orvosokkal, egy magyar nővel, aki orvosfeleségként él Svédországban.
A könyv csak érintőlegesen beszél a holokausztról - Miklós 25 kiló, Lili úgy maradt életben, hogy a tábor felszámolásakor, az utolsó pillanatban tett egy apró mozdulatot, amiből kiderült még él, Hirsch Tibi és felesége története. A leggonoszabb az irigy, féltékeny, magát becsapottnak érző és nagyon szerencsétlen Gold Judit. Gárdos Péter inkább arról beszél, hogy lehet túlélni. A Hajnali láz a remény és újrakezdés könyve. Előre kell nézni, kapaszkodókat kell keresni, hinni és bízni kell. Miklós és Lili számára a szerelem a kapaszkodó.
A szerelem mellett van a regénynek még egy témája, a szégyen. Kinek kellene szégyellnie magát, hogy mindaz, ami megtörtént megtörténhetett. Miért hallgattak olyan sokáig a túlélők? Miért nem beszéltek arról, ami velük történt még családon belül sem? Miért nem beszélt a Don-kanyart, a hadifogságot....sorolhatnánk történelmünk legszörnyűbb időszakait megjárt édesapa, nagyapa? A kézenfekvő válasz az, hogy felejteni akartak, nem akarták újra átélni a borzalmakat. De van egy másik lehetséges válasz is, az hogy szégyellték magukat. Szégyellték, hogy velük ezt meg lehetett tenni. Ezt az érzést úgy gondoljuk, csak a kibeszélés oldhatja fel, el kell mondani, ki kell beszélni. Ezért fontosak a mostanában megszaporodó visszaemlékezések, interjúk, beszélgetések, irodalmi művek. A Hajnali láz ebből a szempontból is fontos mű, kortörténet, romantikus történet, a múlt  kibeszélése egyszerre.