Ennivaló irodalom - "Tündérpogácsa" Németi Klári novellája

Szilveszter délután éppen megkelt a pogácsa, amikor délutáni alvásából fölébredt alig négyéves kislányunokám. Amint meglátta, hogy milyen izgalmas dolgok történnek a konyhaasztalon, azonnal segítségnek jelentkezett.
Nem is ellenkeztem, hiszen jó kis közös szórakozás ígérkezett. Kézmosás, kötény, némi elméleti oktatás a nyújtófáról, a tojást kenő ecsetről, a sajtreszelőről és a legfontosabb eszközről, a pogácsaszaggatóról, és már kezdhetjük is. Ez utóbbi igen kedves emlékeket hordoz, mert még anyukám kezének érintését őrzi.
A történethez tartozik, hogy a pogácsa a szülők esti bulijába készült, hát az sem baj, ha küllemében eléri a „publikus” kategóriát.
Ezért kicsit kénytelen voltam szabályozni gyurmázásban már jártas apró kezeket. Ez ugyan némi türelmet igényelt, de nagyon eredményes volt. Miután kellő vastagra nyújtottam a rugalmas tésztát, késsel beirdaltam, a tojáskenést a kuktára bíztam, jól megszórtuk reszelt sajttal, és kiválasztottuk a legkisebb pogácsaszaggatót. Ez a mérték tűnt leginkább a kicsi kéz legjobb szerszámának.
 Az első pogácsát én szakítottam ki, miközben a gyakorlati mozdulatot szóval is kísértem. Lisztbe mártom, elhelyezem a tészta szélén, lenyomom, kicsit megtekerem, és végül kissé oldalra fordítva a szaggatóból kiütöm. Fontos tevékenységünk közben nem mulasztottuk el a beszélgetést, persze szigorúan, a témáról.
Ez milyen pogácsa? –kérdezte
Tudom, hogy azt kellett volna mondani, hogy sajtos, vajas, tejfölös, de, az annyira prózai lett volna tekintettel Szilveszter napjára, de leginkább tündérhajlamokkal erősen megáldott kuktámra, hát azt mondtam minden megfontolás nélkül, hogy: tündérpogácsa.
A megnevezéssel óriási lendületet adtam a pici kezeknek, és már nem volt egyéb dolgom, mint időnként ismételni: liszt, rátesz, megnyom, megteker, kiüt. Ez utóbbival időnként nem értettünk egyet, mert sokkal kézen fekvőbbnek bizonyult számára kibökni mutatóujjával a szaggatóból. Szép lassan megtelt a tepsi a formás pogácsákkal, mire a sütő kellően bemelegedett.
Hát így történt, hogy amint kisült a kis kukta boldogan kínálta mosolygó pogácsáit a családnak. Aztán szépen becsomagolva elvitték a felnőtt buliba, ahol eddig nem is tudták, hogy ez nem akármilyen, hétköznapi vajas, sajtos tejfölös, nem ám, hanem „tündérpogácsa” volt.
Még az is lehet, hogy aki evett belőle elkapta kicsit a tündérséget, és most egész évben, ha akar, ha nem „tündérkedni” fog!
u.i: Mindez immár 4 éve, 2011. dec. 31-én történt
Az utókornak lejegyezte Klári mama