Schäffer Erzsébet Polcz Alainnel folytatott beszélgetéseihez, az Ómamából.
 |
| 2015. január |
Kapuvári Katalin: Színek és Fények
Vannak régi időkből érkező fények,
Mik színekre bontanak megélt emlékeket.
A jövőt kutatnám, de csak a múlt az, mit értek,
S az emlékfények villódzó táncokat lejtenek.
Színes erdő, hová csak én tudok behatolni,
Nagy álmok,remények!-régelmúlt titkokat hallgatok,
Testetlen emlékek halványkék délibábjai-
Melyek elszabadulva lebegnek, mint az angyalok.
Egy születésnap!Talán a nyolcadik!
A régi házban, melyre oly vágyódva gondolok.
S oly szép és hamvas vagyok mint gyémántgyűrű,
Melynek gyöngyházfénye és rózsás foglalata is én vagyok.
Egy nyári délután, szép hegyem aljában,
Hol szamócaszagú a rét és édes a vadsóska,
Üvegzöld a fű, búzakalász a hajam színe,
Fürge lábam surran a vadkacsa fészek nádrakásai felé.
Majd a nyár opálos folyóvizén ringatózom,
Fehér hab ringat, csábos csodákról énekel,
Esténként ezüst hálót vetek ki a csillagokra,
Miket időkön átnyúlva, aranytócsában érek el.
A téli korcsolyázás!A rengeteg acélkék víz
Mely felett lábam aprócska piheként tovasiklott!
S látom a mélységeket, hol a kagylós jég alatt
Aranyzöld sellőlány keresi a kijáratot.
A komisz szerelem, mely már ekkor megtalál!
Piros májusfát állít kapunkba a titkos imádó.
Névbetűit bíbor szinnel az ágba karcolja,
De jaj, a szomszéd lánynak is pont ilyet adott!
Suhog a lágy selyem, libben a liliom bársony,
A kék-fehér matrózruha végre eldobható!
Visznek a táncba, spanyolmeggyszín ruhámban,
Lázas érzés, melynek lángja az időbe hamvadó.
Végűl, majd elvész a fény, mint holdnak nap ragyogásán.
De bármely holnapom fényét odaadnám
Ó Uram!Ha nagyra nőtt fiaim gyermeki testét, még egyszer,
Szikrázó szívemhez szoríthatnám.
(Kapuvári Katalin beszélgetőtársunk a "Könyv és kakaó" olvasóklubban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése