A nyári szünet előtti utolsó beszélgetésünkön John Williams Stoner című könyve volt a téma. A regényről később írok, most csak annyit, hogy a főszereplő egyetemi professzor kutatási területe a középkori hagyomány Shakespeare költészetében. Alíznak (Chászár Alíz) erről eszébe jutott Kiss Judit Ágnes parafrázisa Shakespeare 75. szonettjére. Jó mulatást!
Shakespeare: 75. szonett. /Szabó Lőrinc fordítása/
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Kiss Judit Ágnes:
XXII. századi szerelmes versek
Hétezerötszázadik szonett
Az vagy nekem, mi gépeknek a power,
Mi bőr alatt az identity chip,
S ha megjelenne itt egy másik fószer
Bevenni szíved adótornyait –
Mint full komfortos háztartási rendszer
Egy beázástól – összeomlanék,
S nem volnék más, csak szelektíven gyűjtött,
Recyclingra nem kóser hulladék.
Mint egy zacskó chips ízfokozó nélkül,
Csak fűrészpor az élet nélküled.
Hisz tudjuk, mindnyájan elalszunk végül,
Mint meetingen, ha nincs pisiszünet.
Pit Bull energy drinkem vagy nekem,
Hadd kortyoljalak, édes szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése