A könyv nagyszerűségét mutatja, hogy a beszélgetés során ráéreztünk a regénynek erre a rétegére, anélkül, hogy ismertük volna ezt az interjút. A kiszabaduláskor, az első ember, akivel Jack találkozik jó keresztény. Gondoskodó, tisztességes és irgalmas. A külvilág, a külső környezet, a valóság inkább jóindulattal, mint elutasítással fogadja anyát és gyermekét. Annak ellenére mondhatjuk ezt, hogy az első találkozás Jack számára ijesztő és fájdalmas.
A regény természetesen azok számára is értékelhető és szerethető, akik nem tartják fontosnak ezt a rétegét. Egy kisfiú különös körülmények közti felnövését figyelhetjük, anya és fia közti szeretetkapcsolatot, azt, hogy hogyan formálták egymás világát a fogság során, és utána. Arról is szól, hogy gyereknevelés rettentően kemény feladat, de a gyerekek energiát adnak, ők nyújtanak vigaszt és ők azok, akik megnevettetnek.
A történet izgalmas és feszült, végig fenntartja az érdeklődést. A regény szakít a hasonló témájú könyvek szerkezetével. A fogva tartottak a regény közepén kiszabadulnak. Innentől kezdve a feszültség nem abból fakad, hogy sikerül-e elmenekülniük, hanem abból, hogyan próbálnak be-, illetve visszailleszkedni az ismeretlen-idegenné vált világba és az olvasó izgatottan várja, ez hogyan sikerül nekik. Az is kérdés, hogy a külvilág, az átlagember hogyan birkózik meg ezzel a különös történettel, hogyan tolerálja, hogyan kezeli azokat a kényes, kívülről nézve túlzó, és érthetetlen helyzeteket, amelyekbe Jack belekeveredik. Jack szocializálatlan, számára problémát jelent egy lépcsősor, nem tudja beazonosítani a tárgyak távolságát, és mindennek nekimegy, megriad hétköznapi és másoknak természetes dolgoktól.
Nagyon érdekes ebből a szempontból a média ábrázolása a regényben. Számos elemzés szerint ez egyértelműen negatív, mi azonban másképp gondoltuk. Jack fejlődésében fontos szerepe van a TV-nek, a rajzfilmeknek. Ugyanolyan fontosak számára, mint a mesék és a könyvek. Segítik az eligazodást saját világában, segítik meghatározni önmagát és később segítenek értelmezni a valós világot is. A TV-nézést Anya gondosan szabályozza! A média a kiszabadulásuk után sem egyértelműen ellenséges. Szenzációhajhász és sokszor értetlen is, de megismerteti Anya és Jack történetét a világgal, hoz egy kis pénzt is a számukra, és szimpátiát ébreszt irányukba. Anya és Jack szerethetők! Anya a felelőtlen (beszállt egy ismeretlen férfi kocsijába) fiatal lány ebben a szélsőséges helyzetben felnő a feladathoz, és helytáll. Hihetetlen erővel, logikus gondolkodással, elszántsággal a semmiből mennyországot varázsolt Jack köré. Megtanítja mindenre, amire képességeiből telik, olyan napi rutint alakít ki, olyan világot varázsol a kisfiú köré, amelyben az biztonságban érzi magát.
Sokat beszéltünk arról, mit is jelent a szoba. Börtön anyának, és az otthon Jacknek. A szoba olyan, mint egy nagy anyaméh, Anya testének meghosszabbítása. A szoba az a hely ahol Jack mindig együtt lehet Anyával, ahol ismeri a tárgyakat, ahol a gyermek mágikus gondolkodása által a berendezési tárgyak megszemélyesülnek, és úgy népesítik be a szobát, mintha élőlények lennének. Számára a szoba az egyetlen hely, ami létezik, az univerzum, a biztonság
Felvetődött a regény nyelvének kérdése is. A gyermeki nyelv „kitalálása” és „megszólaltatása” a könyv nagy erénye. A gyereknyelvi szóképzés és látásmód, a nyelvtani hibák. A bírálók szerint viszont, és ehhez a nézethez csatlakozott az egyik beszélgetőtársunk is, Jack egyszer nagyon hibás nyelvtannal, máskor pedig a felnőttekéhez hasonló szókinccsel beszél, amit az olvasó nehezen tud elfogadni. A jelenlévők közül ezt a jelenséget többen a természetes nyelvfejlődéssel magyarázták, és ezt a folyamatot sokunk szerint nagyszerűen ábrázolta a szerző.
A regényt sokan úgy is értelmezték, mint az anyáról való leválás folyamatának bemutatását. Jelentőséggel bírt ebben a tekintetben a szoptatás, ami először sokunk számára zavarba ejtő volt, bár többen utaltak arra, hogy praktikus okokból a természeti népeknél, a régi paraszti világban nem volt ritka az, hogy az anya sokáig szoptatta a gyermeket. Táplálás, vigasz, intimitás egybe tartozás kötődik hozzá. A történet végén, ahogy elmarad a szoptatás, úgy válik ketté Anya és Jack világa. Megmarad az összetartozás és a szeretet, de létrejön az autonómia, a „mi”-ből „te” és „én” lesz, amit gyönyörűen és megindítóan ábrázol a regény.
A könyv ötletét a valóság adta, jól emlékezhetünk Natascha Kampuschra, aki majd tíz évet töltött hasonló rabságban, vagy a még borzasztóbb Fritzl családra, ahol az apa tartotta saját lányát embertelen körülmények között. Ebben a több mint húsz évig tartó fogságban több gyermek is született, ez volt az ötletadó szituáció, amit az ír származású, Kanadában élő írónő az ötéves gyerek szemszögéből dolgozott fel.
A regényből Lenny Abrahamson készített filmet, és Emma Donoghue saját maga készítette el a forgatókönyvet.
https://www.youtube.com/watch?v=bjvv8wqphMw
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése