Az ételek színesítik a történetet, részlet gazdaggá teszik, hitelességet adnak, hangulatokat fejeznek ki, megvilágítanak egy helyzetet, felerősítenek egy gondolatot, elmélyítenek egy jellemrajzot.
Shakespeare gyönyörű szonettjét egy étellel kezdi: “Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, tavaszi zápor fűszere a Földnek!” A szonettek titokzatos Fekete Hölgyének pedig arról fogadkozik, hogy nem eszik több marhahúst, mert tompítja az elméjét. Az V. Henrikben a király úgy kiált fel, hogy – “Most mindenemet odaadnám egy pint sörért!”. A Rómeó és Júliában datolyáért és birsalmáért küldet a Capulet ház asszonya. Kleopátra 12 vaddisznót süttet Antóniusznak. Shakespeare a IV. Henrikben említést tesz az egyik kedvenc ételéről, a mustár szószos tojásról, aminek a receptjét később megörökítette egy névtelen szerző egy 17. századbeli szakácskönyvben. Ha valaki szívesen kipróbálná:
Hozzávalók: minden személyre 1 tojás, 25 g vaj, 5 ml mustár, 5 ml ecet, só
Főzzük, forrásban lévő vízben a tojásokat 5-6 percig. Közben olvasszuk meg a vajat, sózzuk, adjuk hozzá a mustárt és az ecetet. Piríthatunk angol szalonnát is benne. Tisztítsuk meg a tojásokat, vágjuk négyfelé és tegyük bele a mustáros szószba.
Híres és ismert Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének az a részlete ahol az elbeszélő egy madeleine-nek nevezett süteményt merít a teájába, és a sütemény íze felidézi a Combray-ben töltött gyermekévek ízeit és hangulatát.
„Amikor egy téli napon, hogy hazatértem a városból, anyám látva, hogy didergek, ajánlotta, hogy szokásom ellenére igyak egy kevéske teát. Először nem akartam inni, de aztán, nem tudom, hogy miért, mégis meggondoltam magam. A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve”
Egy véletlenül megmaradt dobozos kóla Cormac McCarthy posztapokaliptikus világában egy elhagyott automatában a fogyasztói társadalom metaforája. Nagy Lajos Kiskunhalom című falumonográfiájában az öregek sokszor indokolatlan feleslegesség és kitaszítottság érzését közvetíti számunkra egy tepsi rétes. Az önzést egy adag friss spárga teszi még nyilvánvalóbbá Maugham Villásreggelijében. Mindannyiunk fülében ott cseng a mondat: „Nekünk ezért nem jár csokoládé”. Tudjuk, ha Pék Mária halat ránt, valami fontos dolog történik a családban. Egy kosár eper segít felvillantani Emma jellemének hiányosságait, a marhahús hiánya az asztalról jelzi a Dashwood család lecsúszását Jane Austennél. Krúdy Gyula Utolsó szivar az Arabs Szürkénél című gyönyörű elbeszélése ételekkel az étkezéssel van telezsúfolva. Főhőse az ezredes, párbajra készül. Furcsa álomszerű, elégikus hangulatba kerül. Egész élete az ínyencségek, a jó szivarok, a finom italok és a Kaszinóbeli társaság körül forog, most mégis szinte vezeklésül olyan ételeket eszik, amiket addig nem kóstolt, egy olyan helyen, amilyenben addig nem járt. Mintha leendő áldozata is itt ülne és ugyanezeket az ételeket enné. Az ezredes szinte vezekel. Hihetetlen éhséget érez, mégis mindenből a legvégét, az utóját kéri. A kissé odakozmált pörkölt maradékot, a disznópecsenye resztlijét amit abgesnitesznek nevez, a szalámivéget. A talán megsejtett halála előtti negyedórában felidézi ifjúságát, a múltját, szinte búcsúzik az élettől és azoktól az örömöktől, amik számára az életet jelentették. Az egyszerre tragikus és költői szöveg a magyar ételirodalom egyik remeke.
Voltak írók, akik imádtak enni. Mikszáthról és Jókairól levest neveztek el. Az idősebb Alexander Dumas szakácskönyvet is írt. Vannak szakácskönyvek, amelyek túlmutatnak az ételrecepteken. Némelyikük valóságos művelődéstörténeti értekezés, kulturális körkép, lírai önvallomás vagy ezek ötvözete.
Regény és szakácskönyv elegyítése a gasztroregény amelyben a kerettörténet mellett hatalmas szerepet kap a gasztronómia is, vagyis az étkezés művészete. A gasztrokrimi a kellemes borzongást és a finom recepteket keresők számára egyaránt remek szórakozást kínál. Mindkét műfaj igen egyenetlen színvonalú, vannak unalmassá váló végtelenített sorozatok, mint szerintem például Hannah Swensen egyre laposabb esetei. Lawrence Norfolk John Saturnall lakomája című mágikus gasztroregénye, azonban igazi gyöngyszem, amely a XVII. századi Anglia vallás- és polgárháborúk sújtotta, érzéki és veszélyes világába kalauzolja az olvasót....
Ettél azaz olvastál mostanában valami érdekeset? Izgatottan várjuk a megsütött, megfőzött olvasmányokat, és én is újra jelenkezem, ha eszembe jut valami a témáról.
Jó étvágyat azaz jó olvasást kívánok minden hozzám hasonlóan torkos olvasónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése